Daniduma

Előzmény: Reggelinél megbeszéltük, hogy étkezés után mindenki szépen elpakolja maga után a tányérját, mert anya nem azért van, hogy egész nap mindenki után pakoljon :D.

Ebédelünk.

Apánk már végzett, viszont közben felébredt Zorka, úgyhogy elment a Hölgyeményt kihalászni az ágyból.

Mire Dani:

-Anya, apa nem lakta el a tányélját a mosógépbe (értsd: mosogatógép)

-...

-Apa, lakd el tányélodat a mosógépbe!

- :DDD

Dani, a palócgyerek

Tegnap szüreti felvonulás volt kicsiny falunkban, egyben Dani első fellépése az óvodásokkal, most adták elő az "Ősszel érik babám...", meg az "Érik a szőlő..." kezdetű klasszikusokat, valamint még két szlovák éneket, amit sajnos nem tudok ide beidézni, mert én nem tudok szlovákul, ellenben a Gyermek ezerrel fújja ezeket a dalokat :D. Mondjuk ott, a falu nyilvánossága előtt azért nem fújta torka szakadtából, de hát nem csoda, hogy lámpalázas volt kicsit.

A képen is látható dizájnos viseletben vonultak végig a falun a beöltözött gyerekek és felnőttek, voltak lovasok, táncosok, menyasszony meg vőlegény, azt hiszem nem csak nekünk tetszett, hanem a Pali-Mary-Dávid-Anna négyesnek is, akik a hétvégét nálunk töltötték. A szombati napba még egy seholszigeti élményparkozás is belefért, nem mondhatom, hogy unatkoztunk, és a gyerekeket se kellett este biztatni a korai ágybabújásra.

A képre kattintva még több fotó látható a felvonulásról, és a kis palócgyerek Daniról :D.

Bizonyíték

A hétvégén nagyon belendült... :D

Ovisok voltunk...

Fodrászos

Jellemző ez is, az első gyereket még fodrászhoz vittük az első szülinapján, hogy profi sérót kapjon, Ketteskének viszont most, hogy megnőtt a haja (ami nem is lett volna baj, csakhogy nem egyenletesen nőtt, és míg oldalt majdnem kopasz volt a Drága, a feje tetején 10 cm-es hajat növesztett) anyja vette kezelésbe a rakoncátlan fürtöket, egy sima konyhai ollóval, és míg az Elsőnek fényképekkel is megörökítettük a hajvágást, a Másodiknál egy fia fotó nem készült (mentségemre legyen szólva, hogy nem tudtam egyszerre nyírni és fotózni is), a végeredmény viszont egészen tűrhetőre sikerült, mert míg Apánk az én esetemben csak azért veszi észre, hogy fodrásznál voltam, mert neki kell hazaszállítania, addig Kicsilányt a hazaérkezése utáni első pillanatban kézbe vette a következő szózat kíséretében: "Hmmmm. De csinos lettél!"

És igen, ez egy mondat volt.

Megnyugodhat a lelkem, mert ha Dani miatt nem is volt érdemes homokozót építeni az udvarban - ő ugyanis vajmi keveset használta - Zorka miatt már megérte, ma délután, életében először beszabadult, és el volt bűvölve a homokozás élményétől. Eddig nem nagyon engedtem őt a homokozó közelébe, mert azt gondoltam, hogy egy ilyen mindenevő, mint őhölgyesége, lapátszámra falja majd a kis szemcséket, de tévedtem, egyszer kóstolta csak meg, aztán konstatálta, hogy nem finom, és ezután már kezdődhetett az igazi móka, a homok morzsolgatása, csuklóig beletúrás a homokba, nem csak ő élvezte, hanem mi is a látványt :D.

 

Amúgy meg elindult, a múlt hét végén, Németországban történt az igencsak jelentős esemény, Krisztiéknél tette meg az első két lépést, Frau Gunst teaszán pedig már ötöt-hatot lépett egymás után, aztán nem kizárt, hogy a német levegő volt rá jó hatással, mert azóta itthon ismét a négykézlábazást részesíti előnyben, de azért a hivatalos elindulási idejének a múlt hét végét tekintem, bár ez a pár nap nem csak emiatt lesz emlékezetes, hanem azért is, mert olyan jól éreztük magunkat :o).

Ha már babanapló, vagy mi a szösz, akkor az is fontos esemény, hogy életem első szülői értekezletén vettem  részt a héten, azt hiszem, ez a felnőtté válásnak már egy nagyon fontos állomása, végülis szülői értekezletre a felnőttek szoktak járni :o). Rögtön munkaközösségi tagságot is kaptam, az első esemény pedig, ami a tagságomat illeti holnap lesz, egy szülői nap, amikor együtt főzünk a gyerekekkel, együtt játszunk, együtt faragunk töklámpást, Dani már teljesen be van zsongva, hogy holnap együtt megyünk oviba, és MI IS ott maradunk Zorkával, hogy vele játsszunk.

Zorka, a féltékeny

Szegény Dani, hazatérve az egész napos oviból, egy kis babusgatásra vágyik, Zorka pedig felháborodottan, visítva lökdösi ki az ölemből, majd saját maga helyezkedik el benne kényelmesen. 

Nem, nem osztozkodik.

Hátmégilyet!

Játszótéri mozaik

Mondtam már, hogy Vácon van egy szuper játszótér?

Még nyár elején fedeztük fel, és akkor megfogadtuk, hogy majd jó sokat járunk oda. Na, hát ahhoz képest elég ritkán voltunk, tegnap viszont fényképezőt is vittünk. Azért jó ez a játszi, mert van játék egészen piciknek, közepeseknek, és nagyoknak is. Bár nem is tudom, hogy a "nagyok" kategória mit jelenthet, ha az én fiam csak ezeken a játékokon érezte jól magát, a tizenévesek társaságában. Mindenesetre, amikor az apja elindította azon a lengő-csúszó akármicsodán, amire azt hittem, hogy együtt fognak felülni, én meg már csak annyit tudtam kiáltani, hogy "Ugye nem engeded el egyedül?", ő meg visszakiabált, hogy "DE!", akkor azért meghűlt bennem a vér.  

Van jónéhány csúszda, meg mászós, meg függeszkedős játék, Zapu le is mérte, hogy Dani egészen 20 másodpercig bírja a függést, csak azt nem tudom, hogy a mellettünk álló szülők mit gondolhattak rólunk, amikor elindult a stopper :o). 

És Dani azt is kipróbálta, hogy hogyan csúsznak le a tűzoltóbácsik azon a fém csövön, ami a tűzoltós könyvben is szerepel.

Zorka is élvezte a játszóterezést, kipróbálta a kiscsúszdát, meg a kishintát, és sétáltatta is magát jó sokat. Nem, egyedül még nem tud menni, de vezettetni nagyon szereti magát.

Illusztráció alant.

Játék 2.

Itt még nem egyértelmű...

de ezen a képen talán már látszik, hogy kitalált magának egy játékot: kis fakarikákat rakosgat egy enyhén rágott WC-papír gurigába :o).

Én meg az ajtóban leskelődtem, hogy mi ez a nagy csend már percek óta...

Kirándulós

A múlt héten itt voltak nálunk pár napot kedves német barátaink, és mivel ezúttal csak egy gyerekkel jöttek, meg a mi egyik gyerekünk is oviban volt napközben, egész jól meg tudtuk oldani, hogy Zorka és én velük menjünk kirándulgatni. 

A legnagyobb élmény Selmecbánya volt, nem is gondoltam, hogy ilyen közel van hozzánk, azt meg pláne nem, hogy egy ennyire hangulatos kis városka. Felújítási szakaszban van, úgyhogy lesz még a mostani állapotánál jobb is, de így is a szívembe lopta magát, olyannyira, hogy megfogadtam, ide egyszer kettesben is elmegyünk Apacukával, mondjuk egy olyan szombati napon, amikor nagyszülők vigyáznak az unokákra (rejtett utalás :D).

A város fényét emelte egy rendkívül különleges kávéház mellett még egy hihetetlenül klassz bolt is, ahol kézművesek, iparművészek termékeit lehetett megvásárolni, na, az volt az a bolt, ahonnan három nőt nehezen lehetett kiráncigálni, a negyediket meg csak azért, mert ő babakocsiban volt megkötözve.

Jó sokat fényképeztem, de ahogy átnéztem őket, főleg épületeket, meg utcarészleteket, ami ezen a blogon nem annyira érdekes, de azért néhányat feltöltöttem, és a fenti képre kattintva lehet őket megnézni. Amin egyébként a két szőke hercegnő közül a nagyobbikat másfél és kétésfél éves kora között intenzíven bébiszitteltem, most meg ő vigyáz az én kis Egyévesemre... 

Hiába, öregszem.

Játék

 

Gyors vegyes

Azt hiszem, esélytelen, hogy pótoljam az elmúlt időszak fontosabb és megörökítésre érdemes pillanatairól szóló beszámolót, úgyhogy csak néhány fontos dolgot próbálok feljegyezni, olyan sorrendben, ahogy éppen eszembe jut...

Szóval Zorkalány szókincsbővülésen esett át. Immáron három szót mond: anya, apa és hinta. Az anya-apát inkább csak olyan mantraszerűen, a hintát azt egyértelműen a hintára, és a hintázó mozdulatra, úgyhogy tuti, hogy képben van :o). 

Kedvenc játéka a labda, eddig is voltak labdák a közelében, de valahogy csak most fedezte fel igazán, és öröm nézni azt az önfeledt játékot, amit a labdával művel. A labda az egyik megmentőm délelőttönként, ugyanis a Hölgy ilyenkor már nem alszik, viszont a nadrágszáramat húzogatja nyekergő hang kíséretében, hogy ugyanis vegyem fel. Na most, ha a labda előkerül, akkor egy ideig elfelejt nyekeregni... 

És most jött el az az időszak, hogy nem könnyebb egy gyerekkel itthon, mint kettővel, mert ha Dani is itthon van, akkor eltűnnek a gyerekszoba mélyén, és csak néha kell rájuk néznem, így viszont, hogy Dani már ovis, Zorkának csak én maradok, mint játszótárs, és igényt is tart rám :o). 

Pozitívum, hogy egy ideje már átalussza az éjszakát, persze van olyan éjjel, hogy még felébred, de többségében már alszik este 8-tól reggel 7-ig. Viszont hogy ne legyen azért olyan jó szülőpajtásoknak, Dani abszolút átszokott a mi ágyunkba, éjfél körül vonul át az összes takarójának, párnájának és egyéb alvókellékének kíséretében, közénk telepszik, és mondjuk az ellen még nem is lenne kifogásunk, hogy az ovi miatti anyahiányt így próbálja kompenzálni, de 5 percen belül elkezd helyezkedni, általában keresztbe rajtunk találja meg a számára legideálisabb alvópózt, közben hol az apját, hol engem vág képen, elorozza a takarónkat, de csak azért, hogy azon feküdhessen... szóval továbbra is szarkalábak a szemek alatt...

Dani a pelussal már teljesen leszámolt, nem mondom, hogy időnként a nagy játékba nem feledkezik bele, vagy a délutáni alvás alatt nem alszik el egyszer-egyszer túl mélyen, de ez most már egyre ritkább eset. Sőt, napok óta azt vettem észre, hogy az éjszakai pelus is száraz marad, úgyhogy lassan attól is elbúcsúzunk. Úgyhogy fiú létére, én személy szerint nagyon meg vagyok elégedve a szobatisztaságnak ezzel az időpontjával :o).

És, hogy ne felejtsem el, Zorka egyre többet járkál, még nem egyedül, de kapaszkodva, és kézen fogva különösen is szeret sétálgatni, ha valakinek elég strapabíró hozzá a dereka... Úgyhogy megkapta élete első kiscipőjét, "Claudi" néniéktől, rendkívül csajos, lila és virágos, úgyhogy most már az udvart is körbejárhatja, semmi nem állhat az útjába. 

(A múlt heti Claudinénizésről meg majd egy másik postban, mert jó sokat kirándultunk, és van egy csomó kép is, amik majd még feltöltődnek, csak idő kérdése... )