2008. július 25., péntek

Új kedvenc

Nagy sláger nálunk mostanában a névnapra kapott kis favasút. Bár ezzel is leginkább csak úgy szeret játszani, ha valamelyik szülője együtt játszik vele, de a kisvasutat legalább mi is élvezzük. Nagy talány Dani számára, hogy hogy is van az, hogy ezek a kocsielemek egyszer összekapcsolódnak, máskor meg inkább eltolják magukat egymástól. Úgyhogy majd utána kell néznem valamilyen szakirodalomban, hogy kellő szakszerűsséggel magyarázzam el neki a mágnes működését. Egyelőre az van, hogy ha a vonatok nem akarnak kapcsolódni, akkor panaszkodva odahozza őket nekem, elmutogatja, hogy mi a baj (ha a beszédtanulásba fektetne annyi energiát, mint amennyit a nonverbális kommunikáció tökéletesítésébe, már rég felmondaná az Anyámtyúkját...), én pedig igyekszem megoldani a problémát, ami felett ő hangosan örül. Amikor a sín egy-egy elemét szétszedi, akkor is hozza, és mutogatja, hogy mit kéne csinálnom, valamint hogy hova melyik elemet illesszem.
Tegnap kajakészítés közben voltam éppen, amikor darabjaira szedte a sínt, úgyhogy gyorsan kellett cselekednem az összerakásával, nem is sikerült kikerekíteni, hogy rendesen összeérjen. Magyaráztam neki, hogy akkor most nem körbe megy a vonat, hanem a sín egyik végétől a másikig. Erre olyan méltatlankodást csapott, és lebiggyesztett szájjal mutogatta, hogy ez így abszolút nem lesz jó, hogy a két vége nem ér össze, hogy kénytelen voltam szüneteltetni a palancsintasütést, és kisakkozni hogy hogyan is lesz a sínekből ismét körpálya. (Azóta már kiokosodtam, és lefényképeztem a kész pályát, úgyhogy az alapján pillanatok alatt rekonstruálom.)
Most megyek, körülnézek a padláson, hátha van akkora kartonlapunk, amire fel lehetne építeni, gyurmaragasztóval leragasztani, meg fákkal-bokrokkal-utakkal-házakkal körberajzolni.

Jóéjszaka

Nem tudom, a csillagok milyen állása késztette Danit ma hajnalban arra, hogy fél 4-kor (azaz hajnali 3 óra 30 perckor) úgy gondolja, hogy reggel van.
Ellentmondást nem tűrő üvöltéssel jelezte ugyanis ebben az időpontban, hogy most azonnal ki az ágyból. Pár percet azért vártam, reménykedve, hogy csak pillanatnyi elmezavar ez nála, de aztán nem tágított, úgyhogy odavettem magunkhoz.
Ugye az már nem az első eset, hogy ő ilyenkor nem visszaalszik, hanem úgy érzi, hogy most jött el csak az igazi showtime.
A "tettesd-magad-halottnak" cseles szülői magatartást ezúttal sem sikerült tökélyre vinnünk, mert a hajhúzogatásra, orrbefogásra, fültépésre, hasbarúgásra, valamint arra, hogy fél centiről jó hangosan beledudorásznak az ember arcába, zsigerből válaszol. Ez meg csak megerősítette a Fiúban, hogy mi most kommunikálunk, ami egyet jelent a nemalvással.
Ez az éjszakai program különösen is nekem esett nehezemre, én ugyanis csak fél 2 tájékán aludtam el, Fickó kutyánk akkor fejezte be az intenzív eszmecserét a falu másik végén élő kutyapajtikkal.
Aztán fél 6-kor, amikor már kínunkban röhögtünk az idétlenkedésein, lesz ami lesz, visszavittem az ágyában, ahol rövidebb ellenkezés után elaludt.
Úgyhogy az, hogy még fél 10-kor is le voltak húzva nálunk a redőnyök, nem a véletlen műve volt.

2008. július 22., kedd

Névnapi kirándulás

Nem kifejezetten Daninap alkalmából, de ha már így esett, akkor akár névnapi ajándéknak is vehetjük a tegnapi kirándulást, ami Szilvásváradon kezdődött, aztán Bélapátfalván folytatódott, míg végül egy egri fagylaltkehelyben csúcsosodott ki.
Dani és anyukája is kifejezetten jól viselték a túrázást- az egyik ugye azért necces, mert még kicsi, a másik meg azért, mert már túl nagy :-)...
Hosszasabb élménybeszámolóra most nincs lehetőségem, de jó sok kép ömleszve itt látható, akinek van kedve, mazsolázzon :-).

2008. július 19., szombat

Bringás

2008. július 18., péntek

Pelenkás

Pár hete beruháztunk Daninak néhány mosható pelenkára, környezet- és költségkímélő szempontok alapján.
Eddig mondjuk még csak a környezetet kíméltük, költségkímélésről csak hónapok múlva beszélhetünk, de már ez is valami. Ezen kívül a szülői szaglószervet kíméli igencsak hatékonyan a mosható pelus, tekintve, hogy nem kell az embernek lépten-nyomon meleg nyári napokon a kukából kiáramló szagokból konstatálnia, hogy gyermekénél kiválóan működik az anyagcsere. A termés ugyanis egy egyszerű mozdulattal lehúzható a WC-n.
Amikor megvettük a peluscsomagot, épp akkor kezdődött Daninál az újabb hasmenésroham, úgyhogy két nap után feladtuk a pelusokkal való harcot, hasmenéses gyerekre tényleg nem alkalmas a mosható fajta. Amióta azonban rendeződni látszik az életünk kakifronton, nagyon jól beválnak a csini kis mosható darabok. Dani igazából nem reagált a változásra, viszont azóta mutogat veszettül a pelenkára akkor is, ha csak pisi került bele. Hiába, a természet rendje szerint amit lepisilünk az nedves lesz, és ezt a textilpelenka egész jól tudatosítja. A nagydolognál ugye árulkodik a szag, de a biztonság kedvéért érdemes rákérdezni, hogy "Bekakiltál?", és ha ő rázza a fejét, és szentül állítja, hogy "Mem!", na akkor tutira pelust kell cserélni :-).

2008. július 17., csütörtök

Szókincs

Bánkon mi mással is gyarapodhatna egy gyerek szókincse az apa-anya-kutya-autó után, mint a -val.

2008. július 16., szerda

Takarít

Mama itt van nálunk, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egész lakás fenekestül felfordul nagytakarítás címszó alatt.
Dani annyira élvezi a ramazurit, hogy már csak kulcsra zárt ajtók mögött takaríthat a Mama, különben ő létrátmászik, törölget és felmos, ami pár év múlva biztos hasznos lesz, jelenleg még inkább hátráltató tényező.
(Mondjuk pár év múlva meg már biztos nem akar ilyen lelkesen segíteni, na de mindegy...)

Terápia

Sürgős esetként kezeltek minket, így július 30-ra kaptunk is egy időpontot a gasztroenteorológiai vizsgálatra.
Tulajdonképpen azért húztam-halasztottam az időpont kérését, mert annyira bíztam benne (meg a Doktornőnk is bíztatott), hogy a hasmenés, akármilyen makacs is, előbb vagy utóbb magától elmúlik. És akkor milyen ciki odamenni egy egészséges gyerekkel.
Mintha csak megéreztem volna, hogy az időpont lefixálása kiváló gyógymód lesz: azóta a hasmenésnek nyoma sincs, Dani hála Istennek ismét jól van.
Azért a biztonság kedvéért elvisszük majd a vizsgálatra (már ha még 2in1 leszek), de nagyon remélem, hogy a probléma végképp megszűnt, és semmi dolgunk nem lesz már a gyermekklinikán.

2008. július 13., vasárnap

19 hónapos portré

Posted by Picasa

Barátkozós hétvége

Örülök, hogy a hétvégén ismét azt tapasztalhattam, hogy Dani imádja a kisebbeket, szeretgeti őket, meg puszit ad nekik, szóval olyan nagyon kedves velük, hogy még minket is meglep.


Volt nagy pancsolás...


Posted by Picasa

... meg autóvezetés-oktatás ...


Posted by Picasa
... meg komoly udvarlás folyt a kis Annának, csak sajnos azokat a pillanatokat nem sikerült megörökíteni.
De szemtanúként állíthatom, hogy lazán szájon csókolta az apró Hölgyeményt, úgyhogy nem az a teketóriázós típus, rögtön a tettek mezejére lép.
Hogy ez most jó vagy sem, az majd néhány év múlva fog kiderülni... :-)

2008. július 12., szombat

Fogyasztói társadalom

A fiam - akit három percnél tovább semmiféle játék nem tud arra ösztönözni, hogy egy helyben maradjon - negyed órája csendes magányában lapozgatja a Brendon katalógust.

A parkett királya

Tegnap Dani új oldalát ismerhettük meg.
Eddig még csak egyszer voltunk vele lagziban, de akkor olyan picike volt még, hogy végigaludta az egészet.
Nem úgy ám tegnap! A mi kis Táncoslábúnk egész este ropta. Amint megszólalt a zene, ment, és rázta magát veszettül, hozzá nagyokat vigyorogva. Meg persze nem csak ő vigyorgott, hanem mindenki körülötte.
Már ebéd után elindultunk az alkalomra, így a délutáni alvás kimaradt (leszámítva azt a fél órát, amit az autóban szundított). Próbáltuk délután séta közben elaltatni, de úgy látszik túl sok volt az inger a domonyvölgyi lovasparkban, mert Fiúnk csak nem akart elszenderedni. Este 8 felé aztán már nyűglődött kicsit, de kb. fél óra alatt átesett a holtponton, és 11-kor is csak azért vadásztuk le a táncparkettről, mert mi viszont szerettünk volna már haza indulni. Szóval hihetetlenül bírta a strapát, én azt hittem, hogy egyszer csak valahol állva bealszik, de nem. Amint viszont elfoglalta a helyét az autóban, nem volt kérdés...
Azóta épp most ébredt fel, ami nem is baj, mert végülis illik megreggelizni a vendégeink érkezése előtt, Anna és Dávid 11 hónapos ikerpár jönnek hozzánk szülőstül, úgyhogy a buli folytatódik. Kíváncsi vagyok, mit szól majd a Kispajtikhoz :-).

2008. július 10., csütörtök

Apró örömök

Most pl. annak örülünk, hogy egy hét után ma reggel már nem kellett áthúzni az egész gyerekágyat amiatt a nyomorult hasmenés miatt, ami már jóideje kisebb-nagyobb kihagyásokkal kínozza a Legkisebbet, és ami az elmúlt héten tényleg katasztrófális volt...
Úgy tűnik, most ismét egy jobb széria következik, bár az lenne a legjobb, ha végleg távozna tőlünk ez a makacs pocakprobléma...

2008. július 9., szerda

Felébredt...

... a délutáni alvásból, és üvölti ki a szobájából, hogy "Tataaaa, Tataaaa!" - aki ugye én volnék :-). No, akkor megyek is.

2008. július 7., hétfő

Önálló...

... legalábbis a szandáljai felhúzásában.
Ügyesen belebújtatja a lábát - most már általában sikerül eltalálni azt is, hogy ne kacsaláb legyen - aztán nagy vigyorogva meg is tapsolja magát, végül pedig kegyesen odanyújtja valamelyik szülőjének becsatolásra.

Alkalmi Értetlenke

Az a gyerek, aki tökéletesen megért és teljesít olyan nem hétköznapi utasításokat, hogy mondjuk "Ültesd el a pipacsot a homokozóban!" vagy "Kopogj Apának a fürdő ajtaján!", valamint pl. hogy "Nyomd meg a felső gombot a távirányítón!" vajon miért néz rám teljesen értetlenül, olyan mindennapi felszólítások hallatán, hogy "Most azonnal szállj le az asztal tetejéről!" vagy "Rögtön mássz le az ablakból!" ezen kívül pl. hogy "Ne csavargasd a gáztűzhely gombjait!"?

Nagyiéknál történt...

... hogy elővigyázatlanul nem lett kulcsra zárva a bejárati ajtó. Dani meg egyszercsak gondolt egy nagyot, kinyitotta, átviharzott a folyosó másik végére és hívta a liftet.
Beszállni már nem tudott, mert időközben fülöncsíptük.

2008. július 1., kedd

Napikép


A tóban

Tavaly nyáron még túl aprócskának találtatott ahhoz, hogy kipróbálja a bánki tó vizét, ezévben azonban már nincs kifogás: igazi bánki gyerekhez méltóan megismerte közelebbről a tavat.

Volt egy olyan titkos vágyunk, hogy talán majd nem tetszik neki, és ezután talán majd nem akar minden tó körüli séta alkalmával belenyargalni a vízbe, de sajnos igencsak élvezte a fürdőzést, egy szava sem volt azellen sem, hogy a tó vize jelentősen hűvösebb, mint az otthoni pancsolóé.

A beavatási szertartás képei: