Amikor arról volt szó, hogy apánk konferenciázni megy, rögtön felelevenült bennem a kellemes nyári egy hét emléke, amikor távollétében Nagy Unokatesó Találkozót csaptunk, és összetereltük gyerekeinket. Úgyhogy telefont ragadtam, és le is zsíroztuk az érintettekkel a novemberi egy hetes találkát, ami aztán 10 naposra bővült, de még ettől sem ijedtünk meg.
A négy dolog, amit nem vettem számításba a mostani Nagy Unokatesó Találkozó kapcsán, hogy
1, azóta bővült a kör egy gyerekkel
2, akkor három felnőtt - három gyerek, most két felnőtt - négy gyerek az arány
3, akkor nyár volt, most meg jó esetben is ősz
4, az idő megszépíti az emlékeket :-).
Hétfőn indult a menet Unokatesóéknál, jelenleg két napos szünetben (amikor apánk két konferencia között hazajött) próbáljuk kipihenni magunkat, aztán péntektől indul újra a buli, amikor is Unokatesóék jönnek hozzánk.
A következő tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak:
1, két felnőttnek négy gyerekkel nem ugyanolyan nehéz, mint egy felnőttnek két gyerekkel, de nem is dupla annyira, hanem legalább tripla
2, Dani nem tud elaludni idegen környezetben, pánikrohamot kap már az ottalvás gondolatától is, és ha sikerül is nagy nehezen elaludnia, az éj kellős közepén felébred, és órákon keresztül kukorékol (nem véve tudomást arról, hogy két felnőtt és három gyerek viszont aludni szeretne)
3, valaki mindig sír
4, valaki mindig ébren van
5, ha valamelyik szobában alszik egy gyerek, egy másik biztos hogy a közvetlen közelében zendít rá
6, egy felnőtt két gyerekkel tud blogot írni, két felnőtt négy gyerekkel a számítógép közelébe se kerül
7, főzésről nem is álmodunk
8, négy gyerekből legalább kettő mindig ugyanazt a játékot
akarja9, a kilencedik
anyahajó blogján olvasható :-)
Úgyhogy ha holnaptól megint eltűnünk hirtelen a virtuális térből, tudjátok, hogy mi az oka :-)
