Mászós

Az eset, amikor Paránylány megpróbálkozik a mászással, de végül aztán mégis a kúszásnál marad, amikor pedig rátalál a "cetlire", nem is megy már sehova se...

Hét hónapos infók

Most kezdem érezni, hogy mennyivel könnyebb vele az élet, mint pár hónappal ezelőtt, amikor napjai nagy részét a sírás tette ki. Nem mondom, hogy most nem szokott panaszkodni, de legalább már vigasztalható, a hurcolás általában megoldja minden gondját.
Viszonylag sokáig eljátszik már magában is, leginkább a plüssökön levő cédula (az a márkajelző izé, amire rá van írva, hogy hány fokon mosható, meg egyéb ilyen információk) köti le a figyelmét, valamint a papírt szereti rágni, ezt a szokását már Daninak egy egész pakli kártyája bánta.

Helyváltoztató képessége is egyre jobb, már a szobából is kikússza magát, a mászásra még mindig csak edz, de azt szorgalmasan. Amúgy meg olyan kis izgőmozgó, én nem emlékszem, hogy Danit ennyi idős korában ilyen nehezen tudtam volna tisztába tenni, Kisasszony forgolódik a pelenkázón, emelgeti magát, és olyan ereje van, hogy tényleg vigyázni kell, mert egy pillanat, és kirántja magát a kezeim közül. Óvatosságból most már leginkább a földön cserélem a pelusát, onnan nem eshet nagyot :o).

A babakocsizást továbbra se kedveli túlságosan, jobban tetszik neki, ha kendőben szállítom, úgyhogy a babakocsit csak nagy ritkán vesszük elő. Még jó, hogy a kocsija már megvolt Dani idejéből, különben ez egy fölösleges kiadás lett volna...
Amit a fürdőkádban művel, azt a lubickolást már sikerült egyszer videóra is venni, csak feltöltenem nem sikerül, de még majd próbálkozom, mert azt látni kell, hogy mennyire élvezi a vizet, a fürdést.
Danival egyre jobb haverok, hangosan kacagnak együtt, nagyon tetszik neki, ha Dani bohóckodik. Dani pedig azt a szót, hogy "szeretlek" (heetek) először Zorkával kapcsolatban alkalmazta, azóta se mondja másnak, de a tesóját ölelgeti, szeretgeti, (néha túlzásba is viszi), és megállapítja róla, hogy "pici", meg hogy "ééééédi". És egyre többször szólítja már "Béééébi" helyett "Zótá"- nak :o).
Na, de térjünk vissza a Héthónaposhoz még néhány szó erejéig ...
A szopik mellett naponta kétszer kap már rendes ételt is, délben és este, szeret enni, szívesen megkóstol mindent, bár a borsófőzelékkel először nagyon küzdöttünk, de mostanára már azt is megeszi.
A napközbeni alvásokkal nincs gond, délelőtt is alszik 2-3 órát, délután is, este is a megszokott időben szívesen lefekszik, éjjel viszont még mindig 4-5 alkalommal ébred, és csak szoptatás hatására hajlandó visszaaludni.
Egyébként pedig ő lesz a főnök a családba, ez már most látszik :o).

Első éjjel

Ma délután nekiveselkedtem, és átalakítottam Dani kiságyát rendes, becsületes gyerekággyá. Fiatalúr tevékenyen közreműködött, fogta és cipelte a kiszedett rácsokat, ezen kívül tesztelte az ágy stabilitását, így még az éjszakai nyugovóra térés előtt kiderült, hogy melyik csavart kell erősebben meghúzni.
Jelentem, az esti lefekvés probléma nélkül lezajlott, és szinte hihetetlen, hogy ilyen egyszerűen átállt a rácsoságyról, ahol ugye kénytelen volt aludni, a rácsok nélkülire, ahova saját szabad akaratából fekszik le. Nem gondoltam, hogy ez ennyire simán fog menni, de ha jól emlékszem, akkor én abban is kételkedtem valamikor másfél évvel ezelőtt, hogy megtanul majd darabos ételeket enni, meg pohárból inni.
Ez a fotó, ezzel az édes kis huncut Manóval az első, rendes ágyban töltött estét hivatott megörökíteni, történelmi jelentőségű, kérem :o).

A helyzet fokozódik

Tényleg jó, hogy Dani ilyen ügyesen megtanult egyedül elaludni rácstalanított ágyában.
Ebéd után is, és este is bevonul a szobájába, felkapcsolja a kisvillanyt (akkor is, ha történetesen nappal van...), bemászik a lyukon a kiságyba, és hamarosan elnyomja az álom.
A másik verzió, hogy a kis kanapén alszik el, ahonnan aztán a kisvillany lekapcsolásával együtt áthelyezem. Nincs hiszti, kimászkálás, úgy tűnik beletanul az új rendszerbe.
Egészen valamikor hajnali 4-ig rendben is van ez a dolog. Ekkor azonban átsomfordál hozzánk, befurakszik közénk, és ott próbálja meg eltölteni az éjszaka hátralevő részét.
Namost, ez nem is lenne baj, ha a köztünk levő keskeny sáv már nem lenne foglalt Szopósmalac Zs. Hanna Zorka által. De sajnos foglalt. Jobb esetben ilyenkor Zorkát átviszem az ágyába, és így, ha szűkösen is, de folytatódhat az éjszakai nyugalom. Rosszabb esetben Zorka leesik az ágyról, amitől mi mindannyian úgy felébredünk, hogy nem folytatódik az éjszakai nyugalom. Főleg, mert a két gyerek, miután kibömbölte magát (egyik az eséstől, másik az ijedtségtől), elkezdi nagyon viccesnek tartani, hogy most ők ketten, és egy ágyban, és viháncolnak a sötétben vagy fél órát, amikoris én, a Könyörtelen, Zorkát elviszem az ágyába, Danit pedig lecsillapítom, és megpróbálkozunk az alvás folytatásával.
Újfent elcserélném az ágyunkat valami minimum 2 méter széles verzióra...

27.

Nagy változások történtek az utóbbi időben. Legalábbis ami Dani alvási szokásait illeti.
Kezdődött ugye azzal, hogy megtanult kimászni a kiságyból, valamikor néhány hónapja. Akkor visszatartó erőként bebugyoláltam a hálózsákba, így nem sikerült a szökési kísérlet, bele is nyugodott abba, hogy ha berakom az ágyba, akkor alvás van.
Tartott ez a jóvilág múlt hétig, amikoris Dani megtanult hálózsákban is kimászni a kiságyból. Két estét/éjszakát töltöttünk úgy, hogy fél 1-ig szórakoztatott minket: kimászott az ágyból, visszatettük, kimászott, visszatettük, mellénk vettük a nagyágyba, ugrált-sikítozott, nem aludt semmi pénzért, aztán amikor elnyomta az álom valahol a sötét lakásban, betettük az ágyába.
A harmadik este, beletörődve sorsunkba kivettünk a kiságyából két rácsot, hogy önállóan tudjon közlekedni. Meg is lepődtem, amikor fürdés után elköszönt, bemászott, majd elaludt. Reggel meg jött hatalmas sziákat zengedezve a szobánkba.
Azóta is rács nélkül alszik, bár nem minden este volt ilyen zökkenőmentes, volt, hogy nem akart lefeküdni, de az általában megoldás, ha a kisvillany mellett könyvet nézegethet az ágyban. Volt, hogy az éjszaka közepén megjelent, odafeküdt a lábunkhoz, és csak akkor jöttünk rá, hogy ő az, amikor néhány perces rugdosás után (én rugdostam) fennhangon is megkértem Apánkat, hogy legyen kedves, és ne keresztbe feküdjön az ágyon, mert ez esetben én nem férek el. Ja, hogy nem is ő feküdt keresztben...
Úgyhogy eljött a rendes gyerekágy ideje, igen, ilyen nagyfiú a mi Huszonhéthónaposunk :o)!