Fürdés

Eddig az úgy volt, hogy bedugtam Manófüttyöt a kádba, nyitva hagytam a fürdő ajtaját, ő meg békésen eljátszadozott, míg én a konyhában a vacsora romjait takarítottam. Aztán amikor végeztem a konyhában, ő meg kellőképpen kiázott, ekkor jött a fürdés érdemi része.
Azt hiszem, erre a jó kis időspóroló módszerre mostantól keresztet vethetek, mert tegnap, amikor benéztem hozzá a fürdőbe, a mosdókagylóban álldogált, a folyékony szappant nyomogatva. Valószínűleg a fürdőkád peremére állva mászott át, én már csak a végeredményt láttam.
Aztán visszatettem a vízbe, hogy még pakoljak kicsit, de nem várt meg a törölközéssel, amikor úgy gondolta, hogy uncsi már az ázás, kimászott, és bevonult a szobájába játszani.
Mit nekünk törölközés ebben a jó melegben...

Kilincsel

A lakás átrendezésének újabb fokozatához érkeztünk.
A probléma ott kezdődik, hogy Kiskölyök újabban feléri az kilincseket, és előszeretettel gyakorolja is a lakásban való önálló közlekedés új tudományát.
(Megjegyzem, nem csak otthon, hanem vendégségben is ez az egyik kedvenc időtöltése, arról nem is beszélve, hogy az orvosi rendelőből is önkényesen kiszáguld, ha éppen olyanja van.)
Azaz vége annak az időnek, amikor konyhaajtó becsuk, nappali ajtaja bezár, és anyuka nyugodt lehet, hogy gyermeke kizárólag a biztonságosabb helyiségekbe teszi be kicsi lábát felügyelet nélkül.
Most vesszük csak igazán hasznát a bejárati ajtóhoz szerelt kis rácsnak, már ha apuka nem felejti el bezárni. Mert ha igen, akkor Kisember bizony pillanatokon belül a szökés mezejére lép.
Persze megoldást jelenthet, ha belülről kulcsra zárom az ajtót, ilyenkor rettentően bosszús, és nem érti, hogy az előbb még olyan jól működő kilincselés bizonyos esetekben miért nem válik be.
Ezen kívül az ajtónyitogatásnak az is egy kellemetlen velejárója, hogy az ember már ott sem olvasgathat békében. Sőt, ha bejön megzavarni a Kismama magazin elmélyült tanulmányozását, még be is zárja maga mögött az ajtót.
Na, de a lakás átrendezésénél tartottam...
Az még semmi, hogy valamelyik nap levadászta Nagynénje gondosan elkészített teáját a konyhapultról, de tegnap a nappali komód mindeddig biztonságban levő dísztárgyaira vetett szemet. Kis fáziskéséssel érkeztem utána az említett szobába, és a vér is meghűlt bennem, amikor a nászajándékba kapott dizájnos teáskészlet egyik darabját fogta a kezében. Lassan közelítettem, nehogy valami hirtelen mozdulatra vetemedjen, zum Glück sikerült is a teáspoharat megmenekíteni, ami a készlet többi darabjával együtt a komód zárható részében végezte.
Ezután bemutatót tartott abból, hogy eléri ám ő a díszkövecskékkel telerakott gyertyatartó tálat is, és a szép kis köveket csak azért nem tulajdonította el mindeddig, mert pont nem volt hozzá kedve. Én viszont jobbnak láttam magasabb polcra helyezni a tálat kövestül, mert igaz, hogy mostanában már csak elvétve vesz dolgokat a szájába, de pont ezért is megtévesztő, hogy nem kell rá már figyelni, aztán a múlt héten is egy műanyag kupakot köhögött fel váratlanul, valahonnan egészen mélyről. Nem is értem, én még egy vacak gyógyszer lenyelésével is mennyit küszködök, ő meg kupakméretű tárgyakat dugdos le a torkán... Szóval a kövek esetleges kóstolását nem kockáztathattam.
Már csak azt kell megoldani valahogy, hogy a tv kapcsolgatásával felhagyjon...

(Unoka)tesók

Kezdek reménykedni, hogy nem lesz itt gond a testvérféltékenységgel, Dani annyira kedves és gyengéd Kristóffal. Ha Kristóf sír, Dani nyöszörögve próbálja vigasztalni, hol buksisimogatással, hol azzal, hogy a fejét odahajtja a pocakjára. Szóval szereti nagyon Kisunokatesót, és egyáltalán nem zavarja az sem, ha dajkálom.

Remélem, Kistesóval is majd ilyen aranyos lesz :-).

(Nagyunokatesóról viszont minden reggel ideges hiszti kíséretében állapítja meg, hogy még mindig nem ment haza :D)

Nyaralunk...

... helyesebben nálunk nyaralnak Unokatesóék.

Az eddigi két nap tanulságai:

• mi, felnőttek, megválaszthatjuk, hogy kivel töltjük a szabadidőnket, a gyerekek nem :-)
• három gyerekkel azért gáz, mert három (pihenni vágyó) felnőtt túl kevés hozzájuk
• ...valamint a három közül az egyik mindig tutira ébren van
• ...illetve háromból legalább egy biztos hogy elégedetlen valamivel
• azaz minden elismerésünk a nagycsaládosoknak
  

Amúgy jól vagyunk, fényképdömping az igencsak szűkössé vált szabadidőnkben következik :-)

Repülő

Megzabálom, amikor szalad előlem vihogva, és az élesebb kanyaroknál - mert az asztalt azt ki kell ugye kerülni - a kanyar irányával ellentétes karját a magasba emeli, hogy így maradjon egyensúlyban...:-)

Kár, hogy nem tudom soha lefényképezni...

Oltott

Másfélévesünk ismét beoltatkozott, ha jól tudom, ez már az utolsó kötelező oltás a suli előtt, ajánlottak vannak még persze, de azokon még elmélázunk, hogy szeretnénk-e.

Ismét hősiesen tűrte a szúrást, a Doktornőnk szerint is elmítésre méltóan izmos kis combjába, csak akkor biggyesztett kicsit, amikor beleszúrta a tűt, aztán mintha mi sem történt volna.

Eddig a védőoltásoknál nem volt semmi mellékhatás, most estére kicsit belázasodott, de reméljük holnap reggelre kutya baja.

A hasmenéssel kapcsolatban eddig minden negatív, úgyhogy várjuk, hogy egyszercsak magától elmúljon.

Bumm

- Hogyan varázsoljunk gyermekünk homlokára szabályos, vízszintes csíkban kék foltot?
- ...
- Úgy, hogy az apukája vegye a nyakába, aztán felejtsen el lehúzódni, amikor szembejön az ajtó...

Ki gondolná?

A kifli akkor a legfinomabb, ha előtte a kutyát is megkínáljuk vele, a ropi meg akkor, ha előtte jól beletunkoljuk a homokba.

Seholszigeten jártunk

Ha már olyan szorgalmas ovibajárók vagyunk, természetesen az év végi ovis kirándulásból sem maradhattunk ki. Az úticél ez alkalommal a nőtincsi élménypark és indiántábor, a Seholsziget volt.

Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla. Gyönyörű helyen, igényesen kialakított park állatsimogatóval, játszóvárral, óriáscsúszdával, kisvonattal - ami a Tincsi névre hallgat, és amivel a nőtincsi tóhoz lehet eljutni egy körutazás részeként.

Dani kiválóan érezte magát a többi gyerekkel egyetemben, azt se tudta, hogy hova szaladjon - a kiscsirkéket nézni, a nyuszikhoz egy rövid kéznyalogatásra, vagy a csúszdához - szóval tényleg igazi élmény volt.

A vonatozás után megnéztük a sátortábort, itt valóban táboroztatnak gyerekeket, van lovastábor, meg kézművestábor, meg mittudoménsokminden, ami a honlapjukon olvasható. Egy lovasbácsi meg éppen gyakorolta a lovaglást, úgyhogy ilyet is láttunk, fiunk le volt nyűgözve, három éves korában megy lovagolni :-).

Rengeteg kép készült, de csak azokat raktam fel a flickr-re, amin többnyire Dani is látható, mert a honlapjukon olyan klassz fotók vannak a parkról és a különleges épületekről, hogy azokat inkább ott nézzétek meg :-).

Egyetlen hátrány, hogy csak hétvégén látogatható magánszemélyként, hétközben csak csoporttal. Bár ez is kizárólag csak a hozzánk hasonló munkabeosztású családoknak hátrány, akik amúgy is hétvégén járnak kirándulni, azoknak még erről a negatívumról se tudok beszámolni :-)

Úgyhogy nem akarok itt én reklámozni, de... :-)

Másfél éves

Már napok óta szedegetem össze gondolatban a másfél éves mittudmár lista anyagát, bár könnyebb lenne arról írni, hogy mit nem tud még, mert olyan sok az, amit már tud...

Rendszeres blogolvasóknak persze nem lesz sok újdonság, azért írom mégis össze, hogy egyben legyen itt egy tömör felsorolás a másféléves tudományról...

• Paraméterek: 10,9 kg, szőke, barna szemű, magasságáról nincsenek adatok. Ruhamérete 86-os, bár ez a ruhabolttól függően lehet 92-es vagy 96-os is. Pelusból 5-öst, cipőből 22-est hord
• Nagymozgás: megy, sőt szalad, amikor nagyon siet, még egy kicsit pinokkiósan teszi egymás után a lábait, de különben már egészen nagyosan jár-kel. Lépcsőn egyedül közlekedik fel és le, a korlátban kapaszkodik, ahol meg nincs kapaszkodó, ott egyszerűen nem kapszkodik, viszont ott óvatosabban teszi egymás után a lábait, és egyensúlyoz a kezével. A korlát hiánya nem tartja vissza sehonnan :-). A lábbal hajtós motort és biciklit ügyesen hajtja, bár nem valami kitartó, ha siet, inkább leszáll és gyalogol. Új kihívásként gyakorolja a lépcsőn való motorozást. Amúgy meg mászik székre, asztalra, ablakpárkányra, ha valamit nem ér fel, hát odapicel magasítót - legyen az szék vagy éppen az amúgyis labilis dömper...
• Finommozgás: a kockákból való építés még nem nagyon megy, viszont szívesen lerombolja, amit én építek. A formabedobálós játékkal meg az a baj, hogy fel lehet nyitni a tetejét, és még nem sikerült neki megmagyaráznom, hogy ha a nyitott tetőn is be lehet dobálni a formákat, akkor miért kísérletezzen a formalyukakkal :-). Egyébként a legkisebb dolgokat is meg tudja fogni kétujjal, könyvet lapoz, a montessori tornyot ügyesen, bár nem sorrendben felrakja, szívesen firkálgat marékra fogott ceruzával (sajnos már a falra is...), ajtókat nyitogat, időnként már a kulccsal is beletalál a zárba, krémekről lecsavarja a kupakot.
• Kommunikáció: nagyon jól megértjük egymást szavak nélkül is, talán ezért nem olyan sürgős neki a beszéd, mert abban nem tudunk komoly eredményeket felmutatni. Kedvenc szava az "apa", aztán időnként "anyát" is emlegeti, az "autó" és a "kutya" meg határeset, akár bele is hallhatom abba a sípoló hangsorba, amit rájuk mutogatva kiad. Amúgy meg egész nap szintén sípoló hangon hajtogatja, és mutatja, hogy "ottaaa", én meg ilyenkor befejezem a mondatot, hogy mi van ott. Viszont szinte minden hétköznapokban előkerülő dolgot tökéletesen megért. Már egy jó ideje pl. nem nekünk kell a földről felvenni a távirányítót :-), de nem is sorolom, hogy mi mindennel tisztában van, mert tényleg a napi dolgokat szinte kivétel nélkül érti. Ha könyvet nézegetünk, rámutat arra, amit éppen kérdezek, ha elkezdem mondani a csi-csip csókát, már rakja is össze a kezét, meg hesshessel, ha pillangó képét látja, szintén mutatja kezével, hogy hogyan száll a pillangó, a virágokhoz odahajol és hapcizást imitál :-). Puszit ad, puszit dob és integet, bár ezeket kizárólag akkor csinálja, amikor neki jut eszébe, felszólításra süketnek tetteti magát.
• Társaságban: nagyon szereti a gyerekeket - na ja, melyik gyerek nem :-)... Szeret az oviba menni, amikor mondom neki reggel, hogy elmegyünk az oviba, már jó előre ott toporog az ajtónál. Ugyanakkor még inkább egyedül játszik, vagy a többieket figyeli, és szereti, ha békén hagyják, ha közös játékba akarják bevonni, inkább idegesíti. De van, hogy kiszemel magának valakit, akivel különösen is kedves :-). Idegenektől nem fél, általában barátságos, de mondjuk ez annak is köszönhető, hogy "papfi" (ez a bánki elnevezése szegényemnek :D) mivoltából adódóan sokat van társaságban.
• Önállóság: étkezésnél, amit kézbe lehet venni, azt szívesen eszi kézzel, amúgy inkább én etetem, de nem azért mert nem akarna egyedül kanalazni, hanem mert szerintem nem poén havonta újrafestetni a konyhát. De most nyáron, megfogadtam, hogy az udvaron próbálkozhat egyedül is. Csőrös pohárból iszik, rendesből még azért nem igazán, mert nem nagyon tanítottuk neki, annyira kényelmes a csőrös... Mea culpa. Szintén a nyár feladata megtanulni. Orrot és szájat töröl. Segít a vetkőzésnél, öltözésnél, cipőhúzásnál, a cipőbe próbál egyedül is belebújni több-kevesebb sikerrel (a több sikert inkább a mi papucsainkkal éri el :D), zoknit fürdés előtt levesz. Szobatisztasággal még nem próbálkozunk, az esti fürdés előtti bilizésről is leszokott, mert nem hajlandó megülni a bilin. Most ez van.
• Játék: abszolút kedvencek az autók, bármilyen mennyiségben. Nagyon szereti a puzzle játékot, amiben a kis kockákon képek vannak, ezeket rendezgeti-rakosgatja. Minden, aminek kormánya van, vagy amin gombok vannak, nyerő. Mindennel lehet telefonálni. Viszont még nem kötik le őt túl sok ideig az egy helyben ülős játékok, inkább jön-megy fáradhatatlanul, úgyhogy nagyon szeret kint lenni a kertben, itt mindenféle játék nélkül is kiválóan elszórakozik csak azzal, hogy lépcsőtmászik, kavicsot gyűjt, botokat dobál. Homokozásban még mindig a homokszórás a sztár, de már egyéb homokozós játékokkal is ügyesen próbálkozik. Szeret motorozni, bicajozni, persze csak meghatározott ideig. Ja, és még a takarításban jeleskedik, már vettünk is neki egy kisseprűt, ha meglát egy rongyot, rögtön elkezd port törölni, az etetőszék tálcáját is törölgeti maga után, a felmosófát rendszeresen kicibálja a spájzból, és "felmos" :-).

Hú, de hosszú lett... pedig még biztos csomó minden hiányzik is. De ígérem, most legalább fél évig nem írok listákat :-).

Minta

Tegnap belevágtunk abba a procedúrába, melynek folyományaként talán kiderül, hogy mi állhat a márjobbdemégsemmúló pocakprobléma hátterében.

Tegnap kellett az egyik vizsgálati anyagot produkálni, ami ment is, végülis volt rá egy egész nap. A másik mintát azonban ma reggel 9-ig kellett levenni. Máskor már teli pelussal ébred, ma kivételt tett, naná. Úgyhogy 8-kor keltettük. Megreggelizett. Hatásszünet. Semmi. 8:20-kor megtízóraizott. Ismét vártunk, mert hát ilyen nincs, hogy direkt akarjon velünk kitolni. Aztán az utolsó pillanatban, amikor Apája még épp odaért a közeli városba, a laborba zárás előtt, sikerült kellő mennyiségű anyaghoz jutnunk.

Most várunk az eredményre.

Énekek és versek

Most már biztos, hogy Dani előbb tanul meg énekelni, mint beszélni.

Eddig is egyértelmű jelei voltak a muzikalitásnak, de mostanában annyit dudorászik, hogy magam is meglepődöm.

Amikor lemegyünk az "énekkaros terembe", odaáll a kottaállvány elé, és dúdol.

Amikor levesz egy könyvet a polcról, kinyitja, és dúdolgat belőle.

Ha zenét hall, elkezd mozogni jobbra-balra, és a pelusozásnál meg fogmosásnál is kizárólag azzal csitítható el, ha énekelek közben neki.

Tegnap meg, amikor Apa orgonát gyakorolt a templomban, bement, leült középen a lépcsőre, és lalázott :-). De olyan igazi szép, tiszta hangon.

És persze az isitiszin is kizárólag az énekek alatt hajlandó lenyugodni, úgyhogy templomba járni nem nagyon tudunk :-).

Viszont most tudatosul bennem, hogy én Daninak csak nagyon ritkán mondok verseket, mivel többnyire énekelgetni szoktam. Gyermekdalt tudok egy csomót, verseket meg nem nagyon, de fejleszteni fogom magam, nekiállok magolni a Cini-cini muzsikából.

Szóval biztosan a verselés háttérbe szorulása miatt is érte múltkor kellemes meglepetésként a Kecsöp Benőről szóló költemény, ami akkor jutott eszembe, amikor lekecsöpözte magát, és amin hahotázott rendesen, valószínűleg a vicces ritmusa tetszett meg neki. Akkor idézném is Varró Danitól :-):

(Sajnos a Blogger szerkesztő felülete nem szerette volna, ha ez a vers versszakokba szedve jelenik meg, de talán így is élvezhető...)

Jöhet pogácsa, bableves,

veszedelem csak arra les,

ki melegszendvicset kajol -

figyelj te jól

reám:

Ha kérdik, kérsz-e szendvicset,

és azt mondod, hogy rendicsek,

soha ne kérj rá kecsöpöt,

mert lecsöpög,

le ám!

Lecsöppenő Kecsöp Benő,

a szendvicsen ő a bökkenő.

lecsöppen ott, lecsöppen itt,

csupa kecsöp a bőrdzsekid.

Majszolhatsz bármi egyebet,

veszély csak akkor fenyeget,

ha a fogad hotdogra fáj,

hát készen állj,

komám!

Ha kérdik, kérsz-e hotdogot,

jobb, hogyha ezt megfontolod,

sose tetess rá kecsöpöt,

mert lecsöpög,

le ám!

Lecsöppenő Kecsöp Benő,

a hotdogon ő a bökkenő.

Lecsöppen itt, lecsöppen ott,

csupa kecsöp a farmerod.

Mert ő a görcs, a bökkenő,

az új ruhádra csöppenő,

talajt csöpögve megkenő

(holott a hőség rekkenő),

nincs más veszély, csak ő, csak ő:

Lecsöppenő Kecsöp Benő.

Nagy szerelmek szövődnek...

... az óvodában, ahogy az már lenni szokott :-).

Van egy "Újkislány" az oviban. Két és fél éves a kis Szépség, és nem vicc, hogy meseszép hölgyemény, hatalmas kék szemekkel, hosszú, sűrű, szőke hajjal, tiszta fotómodell alkat.

Tudni kell, hogy Dani az oviban nem nagyon tűri, ha a csajok anyáskodnak fölötte. Rettentően idegesíti, ha irányítani akarják, fel akarják venni, vagy csak egyszerűen kedveskednek neki. Kivétel a Szőke Szépség! Aki úgy tűnik, szemet vetett Elsőszülöttünkre, mert igencsak barátkozni próbált vele. Dani pedig most először nem állt ellen. Megigézve bámulta Lizát, odaengedte maga mellé a kisvonatba.

Aztán egyszercsak jött Liza az óvónénihez, és papírzsebkendőt kért. De nem a saját orrát akarta kifújni, hanem leült Danival szemben, és elkezdte törölgetni a száját (mert az ugye nyálas :D). Az én fiam meg hagyta magát - pedig ezt a tevékenységet kifejezetten utálja - és csak bámulta a kislánykát nagy szemekkel. Haláli volt :-).

Tényleg sajnálom, hogy elfelejtettem fényképezőgépet vinni...

Ma délután...

... előkerült a tavalyi pancsoló.

Nosztalgiáztam is, hogy milyen nyugis volt az élet, amikor még csak beletettem Danit a kellemesen meleg vízbe, aztán amíg ki nem vettem, ott maradt :-).

Bezzeg most percenként ki- és beszállt, és amikor kiszállt, akkor csak természetes, hogy a homokozót célozta meg. Ott aztán picit dobálta a homokot, majd vissza a vízbe. (Egyébként elkezdett utánozni a "homoksüti" - ami nálunk pl. mozdony formájú - gyártásában is, felfordítja a teletömött formát, bár még kicsit türelmetlenül veszi le a homokról, úgyhogy sérülnek bizonyos részek, de legalább próbálkozik, nincs veszve minden :D).

A nap legnagyobb kitolása az volt, hogy amikor már jó ideje nem akart bemenni a vízbe, felöltöztettem rendes pelusba, meg szandált húztam a lábára, na abban a pillanatban a pancsoló felé vette az irányt, kényelmesen elhelyezkedett benne, és játszott még vagy 20 percet...

Fújja

Kicsit náthás lett Dani az utóbbi napokban. Csak nagyon enyhe, még odáig se fajultak a dolgok, hogy elő kellett volna venni a rettegett orrszívót, viszont azért folyik az orra.
Előszeretettel gyakorolja az előző megfázásnak tanult orrfújást, ha zsebkendő éppen nincs kéznél, hát a kezébe :-)...

Állapotjelentés

Nem akarom elkiabálni, de múlóban a hasmenés Daninál. Mondjuk időnként még produkál furcsákat, de talán nem lesz belőle lisztérzékenység.
Most tejmentes diétán van. A tejet nemrég vezettük be az étrendjébe, mert a porból készült gyerektejitallal nagyon ki volt békülve, így az "igazi" tejet nem nagyon erőltettem neki, de kb. egy hónapja elfogyott az utolsó tejporszem is, és gondoltam, már nem veszek többet, igyék a gyerek tejet. Na, most orvosi tanácsra visszaálltunk a portejre, nyár végéig legalábbis, majd utána megint próbálkozunk a léalakúval. Nem tudom egyébként, hogy ez volt-e a ludas, vagy amúgy is jobbulást mutatott volna hasmenésileg, mindenesetre igencsak szereti ezt a bizonyos tejporost, úgyhogy most nem kísérletezem mással. Egyéb tejterméket azért fogyaszt, a joghurttól, gyümölcsrizstől meg krémtúrótól nem tudtunk megválni :-).
A tej hanyagolása mellett még felírta a Doktornénik a Sinlac pépet ( ha ez mond valakinek valamit...), allergiamegelőzésben van valami szerepe, most ez a reggeli, Dani rajong érte. Úgyhogy ezekkel a tulajdonképpen könnyen betartható szabályokkal talán sikerül végleg orvosolni a problémát, és nem okoz több álmatlan éjszakát a jajmileszhaezlisztérzékenység kérdése.

Amíg kiszedtem a ruhát a mosógépből...

... nyitva maradt a konyhaajtó. Még jó, hogy múlt héten felszereltettünk egy viszonylag stabil szúnyoghálót...

Láthatóan nincs tériszonya. Sőt, éppen kizárni készült magát.

Nem vagyok ideges.

Utoljára

Nem is akarok már többet írni a dackorszakról, annyira mindennapossá válik a hisztiroham. Ma pl. a kórházban jött rá, ahol tesótkukkolni voltunk.

Itthon már elég jól kezeljük a toporzékolást, a nyilvános helyen való kezelését még tanulnunk kell, főleg, hogyha kedves idős nénik még véleményt is nyilvánítanak, miközben apukának és anyukának nénin kívül is elég gondja van a földön fekvő Másfélévesével. Csak azért nem kérdeztem meg, hogy neki nem volt-e gyereke, mert az unokája kísérte, úgyhogy nyilvánvalóan volt/van neki, bár biztosan nem ilyen neveletlen, mint a miénk.

Volt egy utunk...

Daninak már több, mint egy hete van egy kis hasmenése. Tegnap elvittük a Doktornénihez, úgyhogy most diétán van a Fiatalúr, egyelőre még semmi változás.

Viszont délelőtt produkált egy teli pelust. És ez a teli pelus azonnali pánikot váltott ki belőlem, mert teli volt apró barna szálakkal. Amúgy is az a rémálmom, hogy a nagy kutyaszerelemben összeszed valami nyavaját a Fickótól, most bebizonyosodva láttam, hogy a kutyával jobban kellett volna vigyázni. Kétségbeesetten felhívtam a Doktornőt, átrohantunk a rendelésre, vártunk másfél órát, majd kiderült, hogy a tegnap esti banán rostjaitól ijedtem meg annyira... Huh....

Itatás

Tegnap este segített a locsolásban. A kis piros kannájába kapott vizet, hogy megitathassuk a virágokat, mert szomjasak. Az öntözés után aztán mondtam neki, hogy adjunk a Fickónak is vizet, mert ő is szomjas. Én mentem a kutya vizestálkájáért, közben pedig látom, hogy ő odamegy a Fickóhoz, és a kis öntözőkanna végét próbálja betuszkolni a szájába :-).

Szegény Fickó mindezt birkatürelemmel tűrte, mint ahogyan Dani egyéb szeretetmegnyilvánulásait is, mint amikor pl. ráveti magát a hátára egy kis simogatás ürügyén.

Küzdünk

Tegnap este is, meg ma délelőtt is legalább 2 órán keresztül ment a hiszti.

A tegnapi ráadásul komolyabb közönség előtt zajlott, mert a nénik épp a templomot takarították amikor Fiatalembernek hisztizni támadt kedve. A műsort egy templomi vázának a földhöz vágásával koronázta meg, úgyhogy nem aprózza el. Kicsit furán vette ki magát, amikor az egyik néni még ezek után "kis tündérkének" szólította. Én inkább kis krampusznak nevezném.

A tombolás egyébként általában úgy kezdődik, hogy valami apróságon felhúzza magát (pl. hogy nem engedem neki szétkenni a meggyet az egész lakásban, vagy nem rángathatja le a gáztűzhely tetejéről a rácsot, vagy nem mehet ki a kapun, mert épp nem tudok vagy nincs kedvem faluszerte utána rohangálni) és innentől kezdve nem bír megnyugodni, már azt sem tudja, miért visít, semmi se jó, ha végül pl. mégis kimegyünk a kapun kívülre, akkor lefekszik a földre és úgy kiabál tovább, tehát azzal se lehet lenyugtatni, ha engedek neki.

Anyai bohóckodásra aztán némi vigyorral reagál, de csak erőt gyűjt ilyenkor, és hamar észbe kap hogy neki most fontos hisztiznivalója van, és ott folytatja, ahol abbahagyta.

Mindeközben én próbálom megőrizni a hidegvéremet, nyugodt maradni, és amennyire lehet nem tudomást venni a cirkuszról.

Mert amikor aztán megnyugszik, akkor tényleg egy kis mosolygós, bújós tündérke lesz belőle (már ha lehet egyáltalán egy fiút ilyesminek nevezni).

Csak ugye azt ki kell várni, tenni érte nem nagyon lehet.