2009. február 27., péntek

Képek még



Amikor végre ilyen szép napsütéses az idő, mint ma délután, akkor gyorsan készítek pár fotót, és ha már készítettem, akkor meg is mutatom itt a Lányt nagyszülők örömére :o).
Szerintem fotómodell lesz, annyira tetszik neki, ha fotózom (vagy csak az érdekli, hogy a fényképezőgép világít... ?) :o)

Már pakol...


... úgyhogy előre kétségbe vagyok esve, hogy mi lesz itt később. És eszembe ötlik az az időszak, amikor Dani kezdte a rámolást, és a képen látható asztal fakkjaiból minden el lett pakolva előle. Azóta aztán visszaszivárogtak az újságok, de úgy látszik, nem úszom meg, és ismét el kell tennem őket biztonságosabb helyre. Nem mintha különösebb értéket képviselnének, inkább azért, mert a Zébetűs apró cafatokra rág szét minden papírdarabot, ami a keze ügyébe kerül, utána pedig halálhörgések közepette öklendezik, én meg nem szeretem kitenni magam ilyen izgalmaknak.
Egyébként is eljött az az idő, amikor már egy pillanatra sem lehet magára hagyni, olyannyira fejlett a helyváltoztató képessége. Kúszásból jeles, és a mászásra edz, azzal a bizonyos 'négykézlábra emelkedem és hintáztatom magam' pozitúrával, ami még így, a második gyereknél is olyan vicces, hogy könnyesre nevetjük magunkat.

2009. február 24., kedd

Fogas kérdések

Nem, sajnos nem arról fog szólni ez a post, hogy Zorka fogakat növeszt, pedig növeszt.

Ennél sokkal lehangolóbb dolgot vettem észre tegnap este Dani fiamnál, mégpedig azt, hogy az egyik kis fogacskájából le van törve egy darab. Az egyik sarka. Ráadásul az egyik első fogának, úgyhogy ez csak mélyíti a depressziómat. Mert én úgy örültem neki, hogy Daninak olyan helyes kis fogsora van. Még idegenek is mindig megdicsérték a hófehér gyöngy-fogait. Erre tessék. Két évesen tönkreteszi magát, most ezt nézegethetjük, amíg ki nem hullik a többi tejfoggal együtt. Mondjuk Apánk szerint csak csókközelből látható, arra meg még most ne pályázzon a közeljövőben, de az én szemem folyton ott van a kis törésnél, és rögtön rossz kedvem lesz, ha meglátom.
És a legszebb az egészben, hogy fogalmam sincs, mikor történt a dolog. A múlt héten, a szájfelszakadós esésnél direkt ellenőriztem, akkor még rendben volt minden foga. Azóta meg szerintem nem történt olyan baleset, hogy letörhetett volna. Vagy esetleg az esésnél megrepedt, és később esett le az a kis csücsök?
Anyuszomorú :o(.

2009. február 21., szombat

29 és fél

Zorka a fél :o).
Kisebb betegséggel ünnepelünk, a két gyerek köhécsel, torkuk hólyagos, orruk folyik. Lázuk nincs, úgyhogy nem kínozza meg őket annyira ez a vírus, de az éjszakai nyugalmunkra azért kihat.
6 hónaposságának tiszteletére ma kibújt a második fogacska is, a bal alsó 1-es, valamint elkezdett kúszni a Lány, és Dani sajnálatára már nem csak érdeklődik a játékai iránt, hanem birtokba is veszi őket. Egészen pontosan a szájába tömködi. Úgyhogy komoly testvérkonfliktusok vannak a "kié a játék" témakörében, és attól félek, ez még csak a kezdet.

2009. február 16., hétfő

Beszélgetnek

Fekszenek a gyerekszobában a szőnyegen, és Dani lelkesen magyarázza, hogy azt a duplóházat tegnap papával építették. Ezért Zorkának nem szabad hozzá nyúlni.
A zajokból arra következtetek, hogy ezt Zorka nem értette meg teljesen... :o)

2009. február 15., vasárnap

Fogasodik a Lyány

Rájöttem Zorka boldogságának titkára: le kell őt tenni kb. fél köbméter színes duplókocka közé, és legalább fél óráig csend lesz.
Egyébként pedig a jobb alsó egyes lett a befutó, ma reggelre áttörte az ínyét, úgyhogy akkor ennek tudom be, hogy az utóbbi napokban még a megszokott kevésnél is kevesebbet aludt éjszaka. A bal alsó egyes is úton van, napok kérdése hogy előbukkanjon.
Én meg vigyorgok, mint a tejbetök, hogy ennek a gyerekemnek is lesznek fogai :o).

2009. február 13., péntek

26 hónapos...

... lett tegnap Dani.
Ildomos ilyenkor fotóval is illusztrálni az Ünnepeltet, én most mégse teszem, az olvasók saját érdekében.
Az utóbbi időben ugyanis balesetet balesetre halmoz, most a szája van hatalmasra feldagadva, pedig már tegnap este történt, hogy szinte álló helyből esett el olyan szerencsétlenül, hogy rendesen megütötte a száját. Mondjuk így utólag nem olyan vészes, de először ömlött belőle a vér, én meg ilyenkor elgyengülök és nem tudok értelmesen cselekedni, még jó, hogy apánk éppen itthon volt, úgyhogy a csap alatt megvizsgáltuk, hogy tényleg csak a szája, és nem a foga törött ki...
Na, szóval mindig van valami.
Előtte az ikeás mindenkinekolyanvan fotelben hintázott, és a jóslat beteljesült: felborult vele, neki az üveges szekrénynek. Ez meg mondjuk olyan szerencsés esés volt, hogy éppen csak súrolta a feje a szekrényt, sokkal rosszabb lett volna, ha üvegszilánkok közül kell kioperálni, és ugye a szekrényért is kár lett volna. Azóta nem hintázik a fotelben, legalább ennyi haszna volt a nagy ijedtségnek.
Alakul a beszéd is, már olyan sok mindent mond, hogy nem is tudom felsorolni, de még csak egyes szavakat, mondatokba nem fűzi őket. Nem baj, nem vagyunk elégedetlenek, ez is már nagy eredmény.
Nagyon szeret segíteni a háztartásban, mosogatót kipakolni, ruhákat adogatni a szárítóra, sőt, a játékok összepakolásában is hasznos segítség, arról nem is beszélve, hogy ha megjövünk a vásárlásból erőnek erejével cipeli a csomagot, és ha pelust veszünk neki, akkor azt természetesen ő viszi a pénztárhoz.
Köszönésként és elköszönésként már kevesebbet használja a pá-pát, rendesen sziát mond. Azaz hiát :o).
És hát mostanában elég sok vitánk van, de ugye ez hozzá tartozik az élethez egy 26 hónapossal...

2009. február 5., csütörtök

Zorka eszik

Zorka belépett a szilárd étellel táplálkozók klubjába.

Kóstolgatja az almás-krumplis pépet, meg a sütőtököt, már három kiskanállal elfogyaszt délidőben is, meg vacsira is, úgyhogy nála ez is egyszerűbben megy, mint a Bátyusnál, akivel két hét megfeszített munkájával jutottam el a nullától az egy kiskanálig.
Egyelőre még úgy eszik, mintha szopizna, leszopogatja a kanálról és csámcsog rettenetesen, és ma már azt is megállapítottam, hogy az evéshez nem csak őt kell beöltöztetni talpig előkébe, hanem nekem se árt a védőfelszerelés, mert evés közben szeret beszélgetni (hiába, nőből van), és az se zavarja, ha ezzel a pép nagy részét rám fröcskölni.
Persze a fő kaja még mindig a tej, és ez még valószínűleg így is lesz egy darabig.
Az összes olyan babagondozós könyvet pedig kidobom, ami arról beszél, hogy a bébik ebben a korban már nem táplálkoznak éjjelente. Mert az én lányom négyszer is. Arra meg egyik könyv se ad választ, hogy meddig lesz ez így. Pedig én nagyon szeretném megtudni.


A Vágás

Dani borotválkozik. Ez ugye nem újdonság, minden este eljátssza a kádban, hogy ő apa, behabozza az arcát, és aztán nagyívű mozdulatokkal leborotválja az arcát, egyik ujját borotvaként használva.
Tegnap azzal a különbséggel játszódott a szertartás, hogy kezébe kaparintotta apánk igazi borotváját, ami rendkívül hanyag módon a mosdókagylón lett hagyva. Úgyhogy miközben Dani a fürdőkádban matatott, én meg a kiskádban Zorkát lötyköltem, egyszer csak arra a látványra kaptam fel a fejem, hogy Dani szája szélén élénkpiros vércsík kígyózik lefelé. Szívbaj rögtön, majdnem kiejtettem kezeim közül a Lányt, aztán észbe kaptam, és csak apánknak üvöltöttem, hogy rendezze el a helyzetet, végülis ez a borotválkozás olyan férfidolog.
Kiderült, hogy csak egy egészen vékonyka kis vágást ejtett a szája sarkában, a látvány sokkal ijesztőbb volt, mint a sérülés maga, vagy csak én nézek mostanában túl sok akciófilmet (?).