Unokatesólátogatás

A hosszú hétvége nagy kaland volt: itt volt ugyanis nálunk első számú Unokatesóm, Doresz. Sajna játszani még nem nagyon tudtunk együtt, de ő többször is felém mutogatva hangoztatta, hogy "baba", böködött is a kezével, meg bemászott a járókámba, amikoris én testi épségem megőrzése érdekében kimásztam... Meg is simizett, meg szerette volna kiszedni az én szemeimet is, mint ahogyan a játszószőnyeg állatkáinak a szemét is kibányászta (pedig anya direkt leragasztotta őket :-). Na mindegy, ma reggelre meglett az utolsó hiányzó szem is :-). Voltunk együtt sétálni Vácon, a Duna-parton (ugye, akinek már uncsi, hogy egy tó van a kert végében...).

A hétvégének két újdonsága van: az egyik, hogy megkóstoltam a lámabat, a másik, hogy megkóstoltama sütőtök-pürét. Mindkettő nagyon ízlett. A lábam azóta is egyfolytában a számban, zoknit lerángatni, és jöhet a lábujjszopi. Már két lábbal is tudom egyszerre!

A hétvégi élmények után még a tegnapi nap is különösen eseménydús volt: Levit és Andrist látogattuk meg. Levi támadásai elől (amit persze csak a szeretet vezérelt) itt is a járókába menekültem. Az a biztonságos hely nekem.

Eigene Slideshow erstellen   Alle Fotos ansehen

Bemutatjuk Sárit

Ma délelőtt arra lettem figyelmes, hogy ismét megszólalt a Sári...

Lehet, hogy a képről nem elég nyilvánvaló, de Danit a délelőtti szunyókálására tettük le az ágyába.... Gondoljátok, hogy aludt???

Sáribaba

Ma este egy nagyon vicces dolog történt. Letettük Danit aludni, és ilyenkor mindig felhúzzuk neki a zenélő babáját, a Sárit, aminek a hangjára kicsi fiunk rendszerint álomba szenderül. Ma este azonban nem nagyon akart elaludni. Ezt azonban nem vettük észre, mert teljes csend volt a szobájában, csak úgy negyed óra múlva lettünk figyelmesek arra, hogy a Sári ismét zenél. Nagyon meglepődtünk, mert Sárit elég nehéz felhúzni, erő kell hozzá, a megszólaltatása inkább szülői feladat. Bementünk a szobájába, és Dani bele volt kapaszkodva a Sári felhúzójába, és teljes erejével húzta, így biztosítva a zenét magának... Hát, jót nevettünk! Meg persze neki is fülig ért a szája.
Ehhez kapcsolódva új fejlemény az alvásban, hogy már nem csak teljesen átfordul a kiságyban (vagyis a feje van a lába helyén a lába meg a feje helyén...), hanem újabban a kispárnáját is cipeli magával... Tegnap éjjel az ágy másik végében találtuk, mint ahova letettük, és békésen pihegett a kispárnáját szorongatva. Egy igazi kis Édes ez a gyerek :-)

Pancsi Lanával

A mai nap különösen is mozgalmas volt számomra. Először is, alig hogy felébredtem, meg kicsit rendbe szedtek, máris egy csomó bácsi meg néni csodáló pillantásának lettem kitéve. Anya előző munkahelyéről ugyanis látogatóba jött hozzánk egy kisebb csoport (egészen pontosan 22 fő), és a csoport minden tagjának be kellett mutatkoznom. Azt hiszem jó fejnek találtak, meg azt is mondták, hogy igazán szép vagyok. Csak el ne bízzam magam...
Délután pedig Lanáékhoz mentünk, meghívott ugyanis első számú Barátnőm, hogy csobbanjak vele egy rövidet a kis felfújható medencéjében. Én pedig egy ilyen meghívásnak nem tudok ellenállni. Úgyhogy pancsoltunk kicsit, meg jól lefröcsköltük egymást és az anyukáinkat. Lana anyukája készített fényképeket is, ha elküldi anyának, feltétlenül megmutatom őket!
A holnapi napra pedig már nagyon készülök, mert végre jön az Unokatesóm, a Doresz, és már nagyon várom! Úgyhogy már csak egyet kell aludni a találkozásig, amit én most meg is teszek :-)

Almázó

A tegnapi rettenetes krumpli után már-már felüdítő volt a mai kajakóstoló: a reszelt alma. Ez a táplálék nem is volt olyan borzasztó. Csak nyelni tudok még nehezen, folyton öklendeznem kell a péptől.
Inni is most tanulok, van egy csőrös poharam, abból próbálkozom némi folyadékot magamhoz venni. A felét lenyelem, a másik felét kiköpöm. Szóval haladunk ezzel a kaja-dologgal, bár bevallom, egyáltalán nem olyan szívderítő dolog, mint az anyatej. Nem is értem, hogy miért kell azt leváltani!?
El is felejtettem mondani, hogy a tegnapi nap nem csak a szilárd étel kóstolása miatt volt történelmi jelentőségű, hanem azért is, mert életemben először utaztam metróval. Meg a mozgólépcsőt is először próbáltam. Nagyon vicces volt. Apával kettesben utazgattunk, míg anya vásárolt.
Holnap pedig ismét masszázsra megyek, úgyhogy szép napnak nézünk elébe! De addig még jó éjt, szép álmokat!

Első randim a burgonyával

Történelmi esemény napja  a mai: ma próbáltak először szilárd ételt tömni belém. Valami összemaszult krumpli személyében. Ilyen borzalmasat még életemben nem ettem! Az eseményről készült fotók magukért beszélnek:

Eigene Slideshow erstellen   Alle Fotos ansehen

Kutyaharapás

Hihi... Most biztos jól megijedtetek! Pláne a Nagyi! Pedig csak vicceltem :-)
Szóval tegnap voltak nálunk vendégek, az Aba meg a Zsuzsi. Tök jó fejek, hoztak nekem egy játékkutyust. Rögtön a szívem csücskévé vált. Szerencsére nem harap, én ellenben már több helyen is rendesen megharapdáltam. A kedvencem rajta mégis a címke, ami a popsiján lóg. Hosszú perceket töltök el azzal, hogy ezt a szép, kék címkét a mutató- és a hüvelykujjam közé vegyem. Néha sikerül is. Amikor meg nem, akkor egyszerűen megmarkolom, az mindig bejön.
Tegnap még Vácon is voltunk, sétáltunk a Duna-parton. Apa kezéből nagyon jó kilátást nyílt a vízre. (Apa ebben nem fürdött meg, szerencsére, mert amúgy minden vízbe belemászik...) Lassan már nem is kell nekem babakocsi, nem mintha tudnék már járni, csak apa kezéből mégis mindent jobban látok...
Mellékelem a fotót az új kedvencemről, neve még nincs, javaslatokat elfogadok, mert már a Szüleim lassan kifogynak a névötletekből. Szóval a vendégkönyvbe csak bátran írjátok a névjavaslatokat, aztán majd választok!

Egyszer hopp, másszor...

...KOPP! Igen, a "kopp" egy új élményként jelentkezett az életemben az elmúlt héten. A "hopp" már megszokott, főleg apától, aki gyakorta a levegőbe dobál. A "koppal" azonban most találkoztam először... Úgy történt, hogy édes hármasban üldögéltünk a konyhában. Anya és apa az asztalnál, én pedig mellettük, a hintaszékemben. És akkor vettem egy nagy lendületet, és váraltanul a konyhakövön találtam magam. Szegény szüleim elsápadtak az ijedtségtől, én azonban csak vigyorogtam rájuk a főldről, végülis nem kis eredmény, hogy már a hintaszékből is ki tudom tornázni magam, és erre roppant büszke voltam! Azóta már megbántam, hogy megmutattam ezt az új tudományt, mert sajnos az eset óta mindig bekötik a biztonsági övet a hintán, úgy meg hiába kapálódzom :-(
Szerdán voltunk anyával babamasszázson. Nagyon kellemes volt, most a lábaim és a pocim masszírozását gyakoroltuk, a többi testrészem majd a következő órákon jön. Találkoztam egy csomó kisbabával, és jól szemügyre vettem őket. De egyelőre még közelebbi ismeretséget nem kötöttünk. Mindenesetre azóta anya minden pancsizás előtt megmasszíroz, amit én rendkívül élvezek.
Helyváltoztató képességem egyre jobb, a hasról-hátra-hátról-hasra gurulással hatalmas távokat meg lehet tenni. Ezen kívül még a sikítozást gyakorlom gőzerővel, különböző magas hangokon sikongatok egész nap. És nem unom meg, ellentétben családom többi tagjával...

Átalszom az éjszakát

Három napja azzal az új szokásommal örvendeztetem a szüleimet (elsősorban anyát, mert apa azért nem mindig vette észre, ha én éjjelente a tejadagomat szürcsöltem), hogy NEM kelek fel egész éjszaka, csak reggel, úgy fél 7 felé jelentkezem a reggelimért. Ez ugyan elég korán van, de ilyenkor még rendszerint ráhúzok 1 órácskát, és apa meg anya között fekve szundítok még egyet.
Amúgy ma volt az első olyan szép nyári nap, hogy igazi nyári szerelésben mehettem sétálni: rövidnaciban (abban a menő világítótornyosban, amit Keresztanyutól kaptam) meg pólóban. Anyával voltunk az oviban, megnéztem hogy hogyan játszanak a nagy óvodások, esetfelé meg a tóhoz mentünk, ahol apa egy nagyot úszott. Azt mondta, jövő nyáron már engem is belevisz a vízbe... Hát, nem is tudom...
Ja, és a mai napon Klári védőnéni is meglátogatott minket, megnézte, hogy milyen klasszul fordulok már a hasamra. És mondott egy örömhírt is: csütörtökön indul a babamasszázs tanfolyam, ahova anyuval feltétlenül benevezünk. Majd tájékoztatlak Benneteket, hogy hogyan dolgozik a masszőröm :-)
És még egy jó hír: előreláthatólag hamarosan ki fog nőni hátul is a hajam! Ugyanis mostanában a kedvenc pózom az alváshoz a stabil oldalfekvés.

Keresztanyuzás

Az 5 hónapos szülinapomon nagy buli volt: meglátogatott a Keresztanyu. Végre ismét megcibálhattam a hosszú szőke haját! Bár ma inkább a keze, meg a könyöke volt a nyerő nálam, azt rágtam legszívesebben.
Bemutattam neki is legújabb tudományomat: a hasrafordulást. Kedvenc elfoglaltságom mostanában, hogy ha letesznek, rögtön hasra fordulok, vissza azonban valami miatt nem sikerül a fordulat (pedig azt tanultam meg legelőször, nem tudom, hogy lehetett ezt elfelejteni...), így addig könyörgök, amíg megszánnak és visszafordítanak... Ekkor azonban rögtön megint a hasamra fordulok, és kezdődhet a játék elölről :-)! Én nagyon élvezem, anyu kevésbé... Voltunk sétálni is közösen, bár csak egy rövidet, mert megeredt az eső. Még szerencse, hogy a nagy zuhi előtt hazaértünk, különben bőrig áztunk volna.
Nagyon szeretnék már kúszni is, a lábamat már sikerült teljesen felhúznom a pocakomhoz, és kapálózom velük, de azt még sajna nem tudom, hogy a kezeimmel mit is kell ilyenkor csinálni, hogy előre haladjak... De nem adom fel, gyakorlok ezerrel! Majd szólok, ha sikerült :-)

A nap képe

Kompromisszumot kötöttünk anyuval: nem a Nők lapját eszem meg... Helyette ezt kaptam. Nem olyan szép színes, de legalább zörög. A püspökbácsit azért megkímélem... :-)

Ovishittan

Engem a szüleim állandóan sokkolnak. A mai nap traumatikus élmánye például az volt, hogy anya magával vitt az oviba, a hittanórára. Az első pár percben még csak-csak türtőztettem magam, meg Zsuzsa óvónéni ölében, duruzsoló hangját hallgatva azért csak elvoltam, de amikor meguntam, akkor meglehetősen hangosan adtam ezt mindenki tudtára. És ettől a perctől kezdve hiába volt minden ringatás, babusgatás, gügyörészés, nem tudtak levenni a lábamról. Na, a Gitár hangjára azért kicsit elcsendesedtem, végül is nem zavarok bele, amikor szegény Gitár a legjobbat akarja kihozni magából. De ez már a hittanóra záró éneke volt :-). Szóval nem nagyon szeretek hittanórára járni. Ez vajon normális egy papgyereknél?

Heti beszámoló II.

Történt néhány aranyos dolog az elmúlt héten, amit szeretnék megosztani veletek, de amit nem igazán tudok Dani szájába adni, úgyhogy inkább a saját nevemben írom:
Az egyik jópofa dolog az étkezéssel kapcsolatos. A vacsorámat általában Dani mellett, a játszószőnyegén ülve szoktam elfogyasztani. MIndig elbűvölten nézi ezt a műveletet. Tényleg, annyira figyel, hogy meg se moccan, még pislogni is elfelejt, teljesen le van nyűgözve attól, hogy mozog a szám, és hogy beleteszek valamit. Ezt a megfigyelést már régóta végzi, pár napja viszont, miután egy percig figyelte a számat, ő is elkezdte mozgatni a sajátját. Először azt hittem, hogy véletlen, vagy hogy éppen valamit igazgat a szájában, de most már rendszeressé vált, hogy miközben eszem, ő is rágó mozdulatokat végez, és leutánozza, amit csinálok. Ennivalóan édes!
A másik vicces dolog fürdés közben történt. Dani felfedezte a fütyijét :-)! És mint mindent mostanában, ezt a szerkezetet is erőteljesen megmarkolta. Sajnos nem fényképeztem le azt a savanyú arcot, amit ekkor vágott. Nem győztem vigasztalni... (Na jó, ez csak nekem volt vicces, neki nem...)
A hét termése az is, hogy Dani elkezdett kúszó mozdulatokat végezni. Nem kúszik még rendesen, szóval nem halad előre látványosan, de felhúzza maga alá a lábait, és löki magát előre. Néhány centit már sikerült is megtennie. Az lesz majd a szép világ, amikor valóban elkezd kúszni... :-)
Ja, és még a plüssállatok iránti rajongása a hét újdonsága. Eddig Dani nem mutatott különösebb érdeklődést a plüssállatok iránt, inkább csak dísznek állítottuk őket a játszószőnyeg szélére. Pár napja viszont, amikor Dani a hátán feküdt, fölé tartottam Dudu kutyust. Azt az örömködést, amit akkor rendezett! Dobálta magát, lihegett az örömtől nagy vigyorral a száján, és feltétlenül meg akarta kaparintani a kutyust. Én meg nem szívesen adom neki, mert olyan szőrös, és semmi kedvem szőrcsomókat halászni Dani szájából... Na mindegy, annyira nyúlkált érte, (itt jegyzem meg, hogy már tökéletesen be tudja mérni, hogy hova is kell nyúlni) hogy odaadtam neki kicsit szeretgetni, persze az állat szájba kerülésének megakadályozása reménytelen kísérlet volt... Na de azóta minden plüssállattal ezt csinálja, a macival is, meg az új sünijével is, annyira örül nekik, majd kibújik a bőréből. Olyan édes ilyenkor, hogy hihetetlen. (Persze mindig olyan édes... :-)
Nos, azt hiszem be is pótoltuk a heti lemaradást élménybeszámoló terén...:-)
Dani nevében is jó éjszakát kívánva: Kata

Heti beszámoló

Egészen pontosan egy hete jelentkeztem utoljára, úgyhogy itt az idő, hogy ismét hírt adjak magamról.
Ígértem, hogy értesítelek benneteket, ha átfordultam a hátamról a hasamra, úgyhogy most értesítelek benneteket: ÁTFORDULTAM. Még a múlt héten, csak a rengeteg elfoglaltságom mellett nem volt időm, hogy azonnal jelezzem ezt a kimagasló teljesítményt. Rendesen forgok már ide-oda, bár néha még úgy teszek, mintha elfelejtettem volna hogyan is kell, hogy apa vagy anya segítsen. De ha történetesen nincsenek ott, akkor megy az egyedül is :-) (Erre mondaná a Keresztanyu, hogy "Nagy huncut vagy te, Dani".)
A múlt héten többféle érdekes dolog is történt velem. Pl. voltam a falusi majálison, ami nem nagyon tetszett, mert fülsiketítő volt a zaj, dübörgött a zene, meg nagy volt a tömeg... Úgyhogy, miután mindenkinek a tudomására hoztam, hogy én most pocsékul érzem magam, szüleim hazavittek. Home, sweet home.
Sokkal kellemesebb élményem a családi májuselseje: az egri kirándulás. Ha jól emlékszem, ez volt az első egésznapos kirándulásom. A miskolci nagyszüleimmel találkoztunk Egerben, és egy jó nagyot sétáltunk a városban.
Ezen kívül még arról is be kell számolnom, hogy múlt vasárnap ügyes voltam, mert amíg apa és anya az istentiszteleten ügyködtek, addig Klári védőnéni vigyázott rám, én pedig nagyfiú módjára nem sírtam! (Legutóbb ilyenkor ugyanis végigsírtam azt az egy órát, amíg a szüleim távol voltak.) Szóval most csak esetleg pityeregtem kicsit, de különben nagyon jól éreztem magam Klári nénivel! Máskor is meghívom majd, hogy vigyázzon rám!

Na, most be is fejezem, és hagyok még pár sort itt anyunak, mert jelezte igényét, hogy ezúttal ő is írni szeretne a naplómba!

 

Eigene Slideshow erstellen   Alle Fotos ansehen