Szentesti frász

És akkor hazajöttünk az istentiszteletről, és a nappaliból sejtelmes fények szűrődtek ki a folyosóra, és akkor benyitottunk, és igen, voltak az angyalok, annak ellenére voltak, hogy a templomban a viselkedés kritikán alulira sikeredett, hoztak fát is, meg ajándékot is, és volt nagy öröm az autó miatt, és egyhelyben toporgás nagy vidámkodással fűszerezve, amíg apa kibogozta a csomagolásából, és akkor kicsavaroztuk az elemtartókat és türelmetlenül behelyeztük az elemeket a távirányítóba is, meg az autóba is, és akkor elindult a kis piros autó a szőnyegen..., és akkor Dani sírva-rettegve ugrott az ölembe, mert az autó mozgott és beszélt, és tolatott, és kanyarodott, és nekiment a fotelnek, és aztán kikerülte; és a mi fiunk, aki néhányszáz ember előtt szemrebbenés nélkül bohóckodik, és alakít a templomban, meg se nyugodott egész este, annyira félt a gombnyomásra mozgó izétől.

Ma már kicsit barátkoztak.

Dolgoznak az angyalok

Tavaly még mindegy volt, de ebben az évben már le kellett horgonyoznunk egy verzió mellett, ami a "ki hozza az ajándékot?" és a "hogyan kerül a karácsonyfa a szobába?" kérdéseket illeti. Jézuska, angyalok és három királyok, három különféle történettel, napokig gondolkoztam a dolgon hogy a fát együtt díszítsük, vagy legyen meglepetés, az ajándékot "valaki hozza", vagy egyszerűen csak megajándékozzuk egymást karácsony ünnepén... Végül már ott tartottam, hogy nehezen tudok tündérmeséket beadni a gyerekeknek, majd feldíszítjük a fát, ahogy éppen alakul, az ajándékok meg majd az istentisztelet végére oda kerülnek a fa alá, legalább később nem lesz csalódás, ha kiderül, hogy a fa mégsem angyali közreműködéssel lett olyan csillogó.
Aztán tegnap este, miután letettük a gyerekeket, egészen praktikus okok miatt - tekintve, hogy dec. 24. az év egyik legdolgosabb munkanapja számunkra - nekiálltunk fát díszíteni. Először még úgy gondoltam, hogy majd 24-én reggel milyen jó kis meglepetés lesz Daninak a karácsonyfa. Aztán miután felporszívóztam a fenyőtüskéket, és régen látott rendet teremtettem a nappaliban, elsóhajtottam magam, hogy milyen jó is lenne, ha ez a rend legalább Szentestéig megmaradna. Mire a Zapu kiötölte, hogy mi sem egyszerűbb ennél: zárjuk kulcsra a nappali ajtaját.
Aztán amikor ma reggel Dani felébredt, és be akart menni a szobába, elkezdett dőlni belőlem a mese, hogy hát azért van zárva és azért van sötét, mert várjuk az angyalokat, a Zapu mintha már látta is volna az egyiket bekukucskálni a redőny rései között, szóval nem szabad bemenni, mert elriasztjuk őket, mert az angyalok csak teljes nyugalomban tudnak dolgozni, díszíteni a karácsonyfát, és elhelyezni alatta az ajándékokat.
Nem tudom, Dani mennyit értett meg a sztoriból, mindenesetre egész délelőtt arcátlanul lehetett zsarolni szegénykémet azzal, hogy ha nem viselkedik rendesen, az angyalok majd nem mernek bejönni hozzánk, aztán akkor ugrik a karácsonyfa is, meg az ajándék is. Tiltakozott azellen is, hogy esetleg az angyalok fülébe juttassuk a hírt, miszerint Dani nem akarta megenni az ebédjét. Inkább kanalazott belőle egy keveset.
A későbbi évekre nézve is már ki vannak találva a részletek, ha esetleg egyszer lebuknánk az éjszakai karácsonyfadíszítés közben: a felnőttek segíthetnek az angyaloknak - persze csak ha külön megkérik őket - de ha egy gyerek jön arrafelé, akkor az angyalok rögvest láthatatlanná válnak (tudjátok, mint Pumukli :D). És hogy másokhoz Jézuska hozza az ajándékot, meg háromkirályok, meg mittudoménki... nem gond, amikor kiírtuk a pályázatot a karácsonyfánk díszítésére, és ajándékok beszerzésére, akkor nálunk az angyalok nyertek. Másoknál meg Jézuska. Végülis ők megosztják a munkát, sok helyre kell ajándékot kiszállítani ezekben a napokban. Ahova meg végképp nem értek oda - mert mindenhova nem lehet odaérni -, ott egyszerűen csak megajándékozzák egymást a családtagok.
Ez történt azon a karácsonyon, amikor a Zanyu elhatározta, hogy nem áltatja tündérmesékkel a gyerekeit...

4 hónapos

Lebukás

A héten néhány órácskára sikerült ellógnunk Danitól, és beszerezni neki a karácsonyi ajándékát egy távirányítós kisautó "személyében". Sokat vívódtunk a "tanulómaci" és a kisautó között, mondván, hogy a tanulómaci hátha tényleg megtanítja beszélni, de aztán úgy döntöttünk, ha eddig nem volt plüssmedverajongó, akkor valószínűleg nem ezen a karácsonyon lesz az, az autó meg biztos befutó nála, bármilyen formában, színben és mennyiségben... Sok gondolkodási időnk meg ráadásul nem is volt, mert zárt a Cora, úgyhogy jött velünk a versenyautó. (Csak itthon döbbentünk rá, hogy ez is beszél, mondjuk angolul, de a mai világban az úgyis nélkülözhetetlen, és majd ha egyszer csak azzal fogja biztatni vezetés közben az apját, hogy "go-go!", akkor tudjuk, honnan szedte :D.)
Amikor hazaértünk, Dani már aludt, kisautó pedig elfoglalta néhány napos kényszerszállását a szekrény mélyén.
Ma reggel azonban a Zapa nyitva felejtette a szekrényajtót, és amikor Dani bejött a szobánkba, hogy segítsen Zorka pelusozásában (ő adogatja a hozzávalókat, úgy mint pelenka, meg törlőkendő), akkor egyszercsak csillogó szemekkel indult meg a szekrény felé, hangos "tó-tó" kiabálások közepette, mert hogy észrevette az autót... Mielőtt még megkaparinthatta volna, bezártam a szekrényajtót, és miközben ő sírva bizonygatta, hogy ott bizony egy "tó" lapul, én próbáltam meggyőzni róla, hogy nem is, de közben rettentően rosszul éreztem magam a kis hazugságom miatt, szegénykém meg csak bizonygatta, hogy ott volt... Végül aztán kiviharzott a szobából, és talán el is felejtette azóta az esetet, én meg továbbra is vacakul érzem magam, mit is kell csinálni/mondani egy ilyen helyzetben, ezt nem tanították meg mielőtt anya lettem.
Jövőre már tényleg óvatosabbnak kell lenni, akkor már nehéz lesz róla meggyőzni, hogy amit látott, az nem is az, amikor de.

Új tag

A tegnapi énekkaron az alt szólam bővülésének lehettünk tanúi. Igaz, a kis újoncnak még rendesen meg kell tanulnia a dallamot, de a hangerővel biztos nem lesz gond, most is majdnem elvitte az egész szólamot a hangos "háá"-zással. Vagy a röhögés miatt nem sikerült maradéktalanul követni a dallam vonalát..., fogalmam sincs :-).
A kotta tartása mindenesetre remekül megy, az se érdekes, ha éppen fejtetőn van a papír, ilyen apróságokra nem adunk.
A Mégkisebb a hátsó sorokban jelenleg még csak megfigyelői szerepet tölt be, de hamarosan integráljuk őt is :-).

(A kép kicsit homályos, telefonnal készült, mert hát miért is lenne ilyenkor kéznél a fényképezőgép...)

Fűtési mellékhatások

Csak nagyon halkan merem megjegyezni - mert hogy amikor valami pozitív dologról számolok be a blogon a gyerekek alvásával kapcsolatban, akkor az tuti, hogy aznap megváltozik - szóval csak nagyon óvatosan írnám, hogy mostanában meglepően jól alszanak. Reggel sokáig, ebéd után is nagyot, viszonylag egyszerre, este meg 9-kor már mindkettő olyan fáradt, hogy szó nélkül mennek aludni. Danival mondjuk eddig se volt gond, Zorka viszont szeretett minket 11-ig, éjfélig szórakoztatni, úgyhogy most örülünk.
Nem tudom, hogy összefüggésbe lehet-e hozni ezt a dolgot azzal, hogy elkezdtünk fával fűteni, aminek következtében hőmérsékleti rekordok dőlnek meg a lakásban. Mindenesetre remélem, hogy nem az enyhe füstszagtól vannak elkábulva :-).
Amikor a Zapjuknak is felvetettem a témát, ő nemes egyszerűséggel ennyit válaszolt: "eddig fáztak":-).
Szóval most az alvással nincs gond, de ezt csak nagyon halkan...

Ez a nap más

Kijut nekünk most az ünneplésből: a Keresztelős után tegnap Szülinapos volt a háznál, Dani két (azaz tettő) éves lett :-).

Ezúttal azonban, éppen a keresztelővel való időbeli egybeesés miatt nem hívtunk vendégeket, csak magunkban szülinapoztunk, de azért semmiképpen nem akartuk, hogy Kétéves hiányt szenvedjen ünneplésből, úgyhogy volt torta két gyertyával, egy Thomas mozdonnyal, és egy tűzijátékkal (ez utóbbi persze osztatlan sikert aratott); volt egész nap kiemelt foglalkozás és játék a Fiatalemberrel, amihez komoly segítséget nyújtott az ajándék szerelőasztal; volt zene és tánc is, mert reggel elkövettem a hibát, hogy lejátszottam neki az Alma együttestől a "Ma van a szülinapom" című dalt, a délelőtt további részében pedig csak az állandó ismétlésről kellett gondoskodnom, úgyhogy zengett a ház a "Remek a hangulatom-tom-tom, ma van a szülinapom-pom-pom"-tól, amihez a koreográfiát Dani biztosította :-).

Ujjszopi...

... avagy mindenki másképp csinálja :-))

Lány, rózsaszínben

Dani kicsit elfáradt...

A keresztelő napja.
Este fél 7.
Vacsoraidőben.



(A kép enyhe rázkódása a videózás alatti röhögés következménye, a nézők megértését kérjük.)

Keresztelő

Zorka vasárnap óta a keresztyének közösségét gyarapítja.
Igaz, nem nagyon tetszett neki a gondolat, hogy leöntik a fejét vízzel, úgyhogy kézzel-lábbal és elsősorban hanggal tiltakozott, de nem volt kegyelem :-). Viszont ezzel a magatartással elérte, hogy a szertartás után a hátsó ajtón távozzunk, és némi kis tejjel nyugtatta magát, olyannyira, hogy aztán az ebéd nagy részét átaludta, aminek én személy szerint rendkívül örültem :-).
Azt már csak hallomásból tudom, hogy Bátyus is kitett magáért az istentiszteleten, az énekszám-táblácskákat hordozta körbe a templomban, a padsorokba benyújtotta, és közölte, hogy "tettő" (azaz kettő - ez nálunk minden számra vonatkozik).
Bizonyára vidám vasárnapot szereztünk a kedves gyülekezetnek... :-).

Az esemény képekben:

Mikulás 2. felvonás

Többen is reklamáltak a Mikulás 2. felvonása miatt, úgyhogy közhírré teszem: a Mikulás 2. felvonása szakadó eső miatt elmaradt, Mikulás bácsi nem kockáztathatta, hogy elázik a nagyszakálla, így látogatását nálunk egy évvel későbbre halasztotta :-).
Mondjuk biztos így volt ez jó, jövőre már tuti, hogy Daninak is tetszeni fog, és nem lesz tőle tele a pelusa.
Úgyhogy a Mikulás titokban tette le ajándékát a gyerekszoba ablakába, valamint a gyerekszoba kanapéja mögé, amíg mi a Mamát hoztuk el a buszpályaudvarról. Így legalább felhőtlen volt az öröm: ajándék is volt, meg a Bácsival se kellett még egyszer találkozni.
Dani azóta is időnként szemrevételezi, hogy a kanapé mögött nincs-e számára valami kis meglepetés. :-)

Mikulás 1. felvonás

Amikor tavaly nagy sírás-rívás kísérte a Mikulás látogatását szerény hajlékunkban, akkor arra gondoltam, hogy kicsi még ez a gyerek, majd jövőre már értékelni fogja a Puttonyost.
A délelőtti óvodás mikulás-ünnepség óta azonban enyhe aggodalommal nézek az est felé, amikor a falu Mikulása ezévben is jön; mert Dani délelőtt az oviban olyan kétségbeesett pillantásokat vettem rám a Mikulás láttán, és olyan sírás volt, amikor némi kis ajándékot próbált volna átnyújtani neki, hogy csak na.

Úgyhogy most este a régóta vágyott ikeás műanyag "hintalovat" fogja hozni Nagyszakállú, talán ezzel sikerül a szívébe lopnia magát.
Nem is olyan sokára meglátjuk :-).

Mikulásnéző...

Azért az óvónénitől elfogadta az ajándékot :-)


Maradtunk egy kicsit játszani...


Ezt meg csak mert szép :-)

Keresztelő

Többek között azért is örültem, hogy Zorka augusztusban született, mert így a keresztelőjét majd egy szép, napsütéses, kellemes, vénasszonyoknyara jellegű őszi napon tarthatjuk, amikor nem kell megfagyni a templomban, és amilyen időjárásra fehér habos-fodros öltözete is van, mint egy igazi keresztelendőnek.
Nos, hát mostanra, azaz december elejére sikerült összeboronálni a családot a jeles esemény kapcsán.
Kicsit hideg lesz, kicsit nem lesz fehér ruhája, viszont őszi időjárás még lehet, így decemberben is, ha ezt a hetet nézzük.

Dani és a televízió

(Ez most pont úgy hangzik, mint a Kisvakond egyik epizódja, a "Kisvakond és a televízió", he-he.)

Szóval Dani leszokott a tévézésről.
Szerintem már több, mint egy hete nem kéri, nem nézi, nem érdekli.
Pedig amilyen tévéfan volt, azt hittem aggastyán koráig fogja bámulni a készüléket rendületlenül, eközben minden kreativitását elveszíti, buta lesz örökre, és mindezért engem terhel a felelősség, mert amikor Zorkával hazajöttünk a kórházból, tény, hogy viszonylag sokat számítottam a televízió bébiszitter funkciójára. És persze Daninak nagyon tetszett a Vakond, aztán Thomast, a gőzmozdonyt is megszerette, néha Mirr-murr, a kandúr is jöhetett, a lényeg, hogy valami mese mindig legyen startra készen a lejátszóban.
Általában már reggel kezdődött a hiszti a tévénézés miatt, aztán ha volt elég energiám, akkor húztam, hogy csak 11-től nézzen mesét, amíg én főzök, ha nem volt elég erőm hozzá, akkor engedtem a hisztinek, és bekapcsoltam neki már korábban is.
Az utóbbi időben azonban egyre kevésbé érdekelte, ha kérte is, hamar megunta, mást csinált, vagy egyenesen kikapcsolta. Már néha úgy éreztem, csak én erőltetem, hogy legyen egy kis nyugalom mondjuk szoptatás közben, de aztán a tv ellenére sem volt nyugalom, ő inkább a szopiban segédkezett...
Úgyhogy elhatároztam, hogy csak akkor kapcsolom be a mesét, ha kéri.
És csodák csodája, nem kéri. Fogalmam sincs, hogy milyen élmény hatására következett be ez a változás, mert a készüléktől nem fél, meg semmi tartózkodást nem látok akkor sem, ha mondjuk híradót nézünk este, csak egyszerűen nem köti le, megúnta, elég volt neki az a három hónap, amit viszonylag intenzív tévézéssel töltött.
Úgyhogy örülök nagyon, mert féltem, hogy jó sok konfliktusunk lesz a tv miatt, mert most már megbírkózom a tv nélkül is kettejükkel, és most következett volna az az idő, hogy szépen leszoktatom róla, de úgy tűnik, magától megoldódott ez a probléma.
Ígymaradjon :-).

(Hú, és ha a pelussal is így lennénk, jaj, az mennyire jó lenne. Mert nem is mondtam még, hogy jövő májustól mehetne már oviba, ami szerintem tök jót tenne neki, meg imádja is az ovit, szóval mehetne, ha addigra szobatiszta lenne... jó lenne...)

Fordul

Valamikor mostanra datáljuk, hogy Zorka a hasáról a hátára fordult. Igaz, már korábban is volt egy-egy sikeres próbálkozás, de rutinosan csak úgy két napja megy. Helyes is, már a Zapukája úgyis megjegyezte, hogy Danihoz képest visszamaradott a Lány, mert őt lányságára hivatkozva nem engedem dobálni, meg a lábánál fogva lóbálni, ami Zapuka szerint a megfelelő mozgásfejlődés egyik alappillére. De lám, Zorka űrhajóskiképzés nélkül is teszi a dolgát.
Mert ügyes :-).

Csipesz meg zsebesz

Nem is értem, hogy miért vásárolunk játékokat a Daninak, amikor a legjobb szórakozása a kávésbögre körbecsíptetése ruhacsipeszekkel, ezen kívül hajba is csípteti őket, meg fülbe, úgyhogy takarékos egy gyerek, mert ruhacsipesz, bögre, haj meg fül alapjáraton is van itthon néhány, nem igényel külön beruházást.
A másik kedvenc időtöltése, hogy zsebre tett kézzel járkál fel s alá, és nagyon menőnek tartja, ha valamit zsebre tehet, pl. a mobiltelefont, vagy a papírzsebkendőjét (megfázására való tekintettel), majd egy váratlan pillanatban előcibálja a zsebeiből a felgyülemlett zsepiket és határozott mozdulattal törli - az összessel egyszerre - az arcán széjjel a folyékony halmazállapotú taknyot. Ezek után nagyonlazavagyok arckifejezéssel süllyeszti ismét a zsebek mélyére az említett papírdarabokat.
A telefont pedig már úgy is tudja használni, hogy a vállával a füléhez szorítja, nem is tudom, kitől láthatta :-).