Fülbevaló satöbbi

Eseménydús nap áll mögöttünk.
Kezdődött azzal, hogy Zorka belépett a fülbevalós kislányok klubjába.
Szó volt róla már korábban is, hogy mivel kapott a remélhetőleg közeljövőben realizálódó keresztelője alkalmából egy fülbevalót, majd valamikor belövetjük a fülébe. Aztán a Zapu ma reggel úgy jött haza, hogy találkozott a kozmetikusunkkal, és megbeszélték a fülbelövésre a fél 11-es időpontot. Ma. Nem volt túl sok időm lélekben felkészülni, pedig nem voltam azért annyira elszánt ami a fülbelövést illette, kopasz kislány nagy fülbevalóval mindig is fura látvány volt számomra, de ha már időpontunk van, akkor a kocka el van vetve. Úgyhogy felcihelődtünk családostul a fodrászat-kozmetikába, és amíg Apa megszabadult haja nagy részétől, Zorka gyarapodott egy fülbevalóval. Kis virágosat választottunk, a közepe kék kő, és fehér kövecskék veszik körül, ez az a darab, amit néhány hétig bent kell tartani a fülében, és csak azután cserélhetjük ki a keresztelősre. Elég humánus volt a módszer, egy kapcsozógéphez hasonló tárgyba illesztették a fölbevalót, majd egy mozdulattal belőtték a fülébe. Persze sírt rendesen, én is majdnem, sőt Dani is nyöszörgött az együttérzéstől, de túl vagyunk rajta, végülis hamar megnyugodott szegénykém, és ha jól látom, nem is érzékeny neki, engedi piszkálni. Azért nem jókedvemben piszkálgatom, csak mert most két hétig kenegetni kell valami folyadékkal.
A fülbelövés után a doktornénihez voltunk hivatalosak, aki a héten még látni szerette volna egyszer a gyerekeket: Zorka még nem beteg, Dani meg már egész jól van, egy kis köhögéstől eltekintve. Innen csípőultrahangra rohantunk, 12-re volt időpontunk másik húsz nyűgös csecsemővel egyetemben. Szegény Zorkát megint jól megagyusztálták, de hála Istennek nincs gond a csípőjével sem.
Ezek után persze egész délután aludt a lány (amiért én nagyon hálás voltam, mert éppen foltvarró leckéket vettem, és így alvásidőben még be is tudtam fejezni az első foltvarrásos mintadarabot :D). Az utolsó öltések után meg már rohanhattunk is az istentiszteletre (reformáció ünnepe van ma), mert az énekkar énekelt, ezért én is kötelezően jelen kellett hogy legyek, és így a gyerekeknek sem volt más választásuk, bár mindannyian többször leizzadtunk, hogy az éhes-síró Zorkát, meg a benemállaszája Danit valamiképpen lecsitítsuk.
Ezek után a vacsoráztatás-fürdetés szinte wellnessnek tűnt, főleg, hogy Beus velünk maradt segíteni, mert Kornélnak még este el kellett mennie, és még azt a kellemetlenséget beleszámítva is szép esténk volt, hogy Kornél bezárt minket a lakásba, így Beus csak 10 körül jutott haza, amiért utólag is bocs... :-)

Szerepjátékok

Elkezdődött Dani életében a szerepjátszós időszak, zabálnivaló dolgokat művel ennek apropóján.
Tegnap pl. a fürdésnél a fürdőkád feletti szappantartóra folyatta a vizet, majd elkezdte mosni az arcát, pont úgy, mint apa borotválkozáskor, a szappantartó pedig természetesen ez esetben a mosdókagylót szimbolizálta.
Aztán este Zorkát szoptattam, mire ő is kézbe vett egy plüss babát, először puszilgatta, ringatta, majd finoman lehelyezte a fotelre, felmászott hozzá, az ölébe vette, és úgy csinált, mintha szoptatná :-). Aztán a vállára vette büfiztetni.
Ma este pedig már nem elégedett meg a plüssel, egyenesen Zorkát követelte, hogy ezúttal nála szopizzon :-).
Nem keveset röhögünk.

Oltott

Zorka ma reggel részesült a két hónapos oltásban, hősiesen viselte a megpróbáltatást.
Jól meg is mérték, jelenleg 5380 grammot nyom.
Aztán amikor hazajöttünk, kicsit betettem az ágyába, amíg rendbe hoztam a hálót, és egyszercsak hallom, hogy beszélget. A színes-mintás szoptatópárnával társalogtak éppen. Rohantam a kameráért, hogy megörökítsem a susmust, de aztán amikor észrevette, hogy videózom, rögtön csendben is lett, valószínűleg valami nagyon titkos dologról lehetett szó, ami nem való a nyilvánosság elé.
Így jártam (már megint).

Berendezés

Ha esetleg van olyan blogolvasónk, aki még gyerekszoba-bútor vásárlás előtt áll, akkor hadd javasoljam a min. másfél méteres magasságban elhelyezett játéktároló polcokat, eljön ugyanis az idő, amikor a gyermek kedvenc elfoglaltsága az elérhető magasságban levő játékos dobozok kiborogatása, majd mintakijólvégeztedolgát otthagyása lesz, és ez különösen is izgalmas abban az esetben, ha a játékos dobozok nagy részében duplodarabok meg fa építőkockák vannak.
Én szóltam!

(Aztán ha az ember nem pakol el időben, akkor a duplo- és építőkocka darabok estére beterítik a lakás legeldugottabb zugát is, és jobb, ha az ember benéz a sütőbe (amin gyerekzár van!), mielőtt berakja az ebédet, mert esetleg az olvadó műanyag szaga fogja emlékeztetni arra a mulasztására, hogy a gyerekszoba játékospolcait nem legalább másfél méteres magasságban helyezte el...)

2 hónapos

Amióta írásba foglaltam, hogy Zorka átalussza az éjszakát, azóta visszatért az életünk a rendes kerékvágásba. Vagyis a Lány kipróbálta, hogy éjszaka aludni is lehet, és a szerzett tapasztalatok birtokában úgy döntött, hogy a szopizás ennél sokkal interaktívabb éjszakai program, ezen kívül kipróbálta, és a saját ágy se rossz, de a mienknél azért nem jobb, úgyhogy inkább maradt a már jól beváltnál, és döntését leszünk szívesek tudomásul venni.

Amúgy pedig ma 2 hónapos és környezetét éppen széles mosolyával igyekszik levenni a lábáról, és ez általában sikerül is neki :-).
Kéthónapossága alkalmából készült egy szkreppelt oldal, az első fénykép születésekor, a második egy hónapos korában, a harmadik pedig most készült.
Külalak tekintetében egyértelműen javuló tendenciát mutat :-).

Thomas

Mivel minden mai gyerek számára fogalom Thomas, a gőzmozdony, úgy éreztük, itt az idő, hogy fiunk is megismerkedjen a mesével, és Kisvakondot a tv-ben időnként Thomas váltsa fel.
Dani úgyis rajong a vonatokért, biztosan élvezni fogja a vonatos mesét - gondoltuk mi, szülők. Megvettük a mesesorozat első darabját, még tegnap este le is ültünk családilag a tv elé, hogy megnézzünk belőle egy epizódot. Aztán hamar lehervadt arcunkról a mosoly, amikor elsőszülöttünk lebiggyesztett szájjal, a sírás határán menekült a tv-től legtávolabb eső fotelbe... Thomasnak és barátainak ugyanis arcuk van. És ez még nem is lenne baj, de ezek az arcok bevallom, bántják az én szépérzékemet, és azt hiszem, a fiamét is. Annyira nagyon kifejezőek, annyira erőteljesen fejezik ki a dühöt, haragot, szomorúságot is, hogy az számunkra már-már ijesztő volt. A sírva menekülés is akkor következett be, amikor két morcos arcú vonat társalgott Thomassal, aki persze kedves, de annyira mégsem szerethető figura, hogy a többi rosszarcot feledtesse. És lehet, hogy pont egy rossz DVD-t sikerült kiválasztanunk, de az egyik epizódban vonatszerencsétlenség történik elég realisztikusan ábrázolva, a másikban pusztító vihar tombol szintén elég ijesztően, hát nem tudom, nekem nem ilyen emlékeim vannak gyermekkorom meséiről...
Persze a neten általában mosolygós arcú képek vannak Thomasról és barátairól, ezt az egyet találtam, amivel illsztrálni tudom, hogy mire is gondolok...

Szóval úgy tűnik, Dani nem átlag maigyerek. És az is rejtély számomra, hogy hogyan lehet ekkora siker mégis ez a mese, mást nem tudok elképzelni, mint hogy a reklámkampánynak köszönhetően, valahogy fura a gondolat számomra, hogy egy gyerek, aki mindenféle külső ráhatás nélkül nézi meg ezt a filmet, egyszercsak elkezdjen rajongani érte.
És elnézést mindenkitől, aki mégis rajong, a fenti sorokban csak az én elszigetelt magánvéleményemnek adtam hangot.
Lehet, hogy a fiamnak majd nem lesz beszélgetéstémája a többi sráccal az oviban, de mi inkább maradunk a Vakondnál.

Kitartó

Ma este a fürdővízben legalább 20 percet szórakozott azzal, hogy egy pohárból áttöltse a vizet a műanyag öntözőkannába a vékony kis csövön keresztül. És az a vicc, hogy sikerült is neki. Jutalmul megöntöztem, éljen a hajmosás :-).

Dacbólnembeszélős 2.

Zorka, Dani és én már útra készen ülünk az autóban, apánk még kint vacakol valamivel, úgyhogy rászólok:
- Gyere már!
Dani hozzám hasonló hévvel:
- Gyeje!
- Dani, mondjuk együtt apának, hogy "gyere"!
- Nem!
- Jó, akkor mondd, hogy "cica"!
- Neeeem!
- Akkor mondd, hogy "nem"!
Levegővétel... és akkor inkább jó szorosan összezárta a száját :-).

Mások gyerekszáj rovatot indítanak, én olyan rovatot indíthatnék, hogy mit nem mond a gyerek :-).

Zorkáról

Tény, hogy Dani pillanatnyilag több blogtémával szolgál, mint a húga, de azért a Kisebbikről is essen néhány szó.
Az utóbbi idők nagy eseménye, hogy úgy tűnik, Zorka is nagy álomszuszék lesz bátyja után szabadon, mert már legalább egy hete átalussza az éjszakát. Volt olyan, hogy 9-kor letettük az ágyába (remélem mindenki figyel, hogy az ágyába :D), és másnap reggel 6-kor jelentkezett a reggeliéért. Aztán volt olyan, hogy 9-kor letettük, és 11-kor még evett egyet, de hát ezt azért kibírom :D. Így tudok egyfolytában több órát is zavartalanul aludni, ami valljuk be, jó hatással van a közérzetemre.
A másik változás, hogy megunt bennünket, saját ágyban alszik. Nem reklamál a kiságy ellen, békésen álomba szenderül, miután elmerengett a rózsaszín baldachinja felett. Na jó, néha azért még nálunk ragad a reggeli 6-os szoptatás után, ha akkor még nincs kedvem felkelni, de ez kifejezetten hiányozna is, ha nem így lenne, végülis még csak 8 hetes, ne legyen már olyan önálló, éreztesse kicsit, hogy szüksége van rám.
A nappalok rendszerint úgy telnek, hogy Zorkának vannak "napjai". Vannak a sírós-nemalvós napok, amikor alig alszik napközben, viszont sír. Másnap azonban alvósnapot tart, pótolja a hiányzó alvásmennyiséget, ilyenkor alig van ébren, éppen csak enni kel fel, és már alszik is vissza. Érdekesség, hogy az éjszakákat egyikfajta nappali magatartás se befolyásolja, az "alvónap" után is ugyanúgy durmol egész éjjel, mint a "sírósnemalvós" után.
Szóval működik ez a gyerek, eszik, alszik, néz, sír és mosolyog, hátról oldalra fordul és rajong a fürdésért, aminek külön programpontja a combján és a karján levő hurkák közül a szöszök kiszedése :-).
Ja, és időnként elszólja magát, a Danitól már jól ismert "heööö" az első szava, de azt hiszem ez általános ebben a korban.

Igen vagy nem?

Az a legviccesebb, amikor valamit nem engedek meg neki, és éppen nincs a keze ügyében semmi, amit földhöz vághatna, akkor mérgében nagy lendülettel kikapcsolja a tv-t, amin ugye éppen a Kisvakond megy, amit ugye ő nézett... :-).
Aztán nyíg (ez a sírás, nyafogás, nyűglődés összefoglaló neve...),de amikor megkérdezem, hogy visszakapcsoljam-e a vakondot, akkor csak kétségbeesetten a fejét rázza. Hát ha nem, nem :-).
Szemét dolog, de rendkívül jól szórakozom ezeken a kis szcénéken :-)

Dacbólnembeszélős

Zorkát fogom a kezemben, és beszélgetek hozzá:
- "Zorka, mondd, hogy heööö!"
Dani mellettünk játszik, hallom, amint az elmélyült játék közben elkezd heöööö-zni. Kapva kapok az alkalmon, mondom Zorkának:
- "Zorka, mondd, hogy cica!"
Dani elkezdi mondogatni: "Tita, tita". Mire én rákérdezek:
- "Dani, te is mondod, hogy cica???"
- "Nemnemnem!"

Gyöngyök

A felfűzhető fagyöngyök egyik kreatív felhasználási módja :-)

Ketten a parton

Kajadac

Nehéz ügy ez a dackorszak, mert ugye az egyik alapszabály, hogy sose mondj a szülőnek igent.
Így pl. a vacsoránál, amikor tombolva kéri a kockasajtot (amit valami megmagyarázhatatlan okból imád), én meg rákérdezek, hogy sajtot kér-e, akkor majd beleszakad ebbe a kettősségbe, a fejét rázza, közli, hogy nem-nem, de közben persze kellene a mackós kocka, és ettől csak egyre idegesebb lesz... a többit nem is részletezem.
Szóval ha azt szeretném, hogy rendesen egyen, jobb, ha nem kérdezek semmit.

(Kajafronton egyébként mintha valami játszma kezdene kialakulni közöttünk, és az én eddig jóevő gyerekem egyre gyakrabban a sztrájk útjára lép, de remélem, ez csak ideig-óráig fog tartani, mert zsírtartalékokból nincsen nála felhalmozás.)

Két gyerek, egy kép

Azoknak, akik nem rendszeres látogatók a kreatívkodós blogomon, bemásolom ide az utóbbi napok egyik képét, ami mellesleg a kedvencem, és nem mellesleg éppen harmonizál a szintén az utóbbi napokban készült új blogdizájnnal... :-).
Remélem mindenki számára egyértelműen rajongok a medvéért :-).

22 hónapos

A hétvégén volt egy kis problémánk az internettel (egészen pontosan nem működött), úgyhogy most igyekszem bepótolni a hiányosságokat minden fronton, többek között itt is.
Mert hogy nagy események történtek a netmegvonásos napokban.... nem, nem fordult át a Zorka... :D, nem, nem kezdett el beszélni a Dani... :D, viszont betöltötte életének 22. hónapját.
Egy gyerekkel is úgy éreztem, hogy gyorsan telik az idő, most kettővel egyenesen szalad, rohan, úgy telnek el a napok, hogy észre sem veszem, és hipp-hopp itt volt ez a 22 hónapos hóforduló is, pedig nem is olyan régen született...
22hónaposunk továbbra is nagyon vidám, jókedélyű emberke, lelkesen barátkozik mindenkivel, legyen az ismerős vagy ismeretlen. Ezzel persze elbűvöli a helyi néniket, ha valakivel megállunk beszélgetni az utcán, egyszerűen kézenfogja, és már menn(én)ek is sétálni :-). Mindenkivel nagyon szófogadó, kivételt csak a szüleivel tesz, nekünk süketet játszik, különösen is, amikor a tv-től való távolságtartásra buzdítjuk. Továbbra is jó játék számára az utánozósdi, könyveket is szívesen nézeget, játékokat nem vettünk neki az utóbbi időben, úgyhogy maradtak a kedvencek: a duplo meg a kisvasút, ezek úgyis kimeríthetetlenek. Kisvakondot még mindig nem unja, ellentétben velem...
Próbálkozunk a gyöngyfűzéssel, persze nem a pici gyöngyöket fűzzük, hanem gigantikus gyümölcsformájú fagyöngyöket (a minap beszabadultam a Fakopáncs játékboltba...). Ügyesen fűz, bár még azért nem árt a segítség. Aztán büszkén hordja a gyöngyöt, amit saját kezűleg készített, hiába magyarázom neki, hogy ez a fiúknál nem szokás :-).
Amúgy pedig a dackorszak is egyre egyértelműbben látogatást tesz nálunk, főleg akkor megy a hiszti, ha már egyébként is fáradt, és általában az étkezéseknél csapódik le, úgyhogy akkor az étel is gyakorta csapódik, száll, repül, meg úgy általában a kezébe kerülő tárgyak szeretnek földhöz vágódni, ha valami nem a kívánsága szerint alakul.
Ja, és sajnos már nem lehet előle semmit magasra tenni, egyszerűen viszi a széket és feláll. Múltkor ezzel a módszerrel a Zorka ágyába mászott bele, már az sem elég biztonságos hely. Mert amúgy továbbra is szeretgeti, puszilgatja a húgát, de azért nem árt vigyázni :-).

Unokatesók

Hétfőn unokatesó-látogatóban voltunk, és persze ismét nem sikerült egyetlen normális fotót se készíteni a gyerekekről, mert olyan nincs, hogy két gyerek egyszerre ne mozogjon, úgyhogy ez a kép is kicsit bemozdulós, mivel éppen hintáztak azon a zöld hintalószerűségen, de azért aranyosak, úgyhogy úgy döntöttem, a homályossága ellenére is itt a helye ennek a képnek.
(Igen, ez egy mondat volt :D)

Rejtő

Dani korosztályának megfelelően cipőmániás. Akarom mondani a felnőtt cipőket kedveli, azokat húzza-vonja, felpróbálja.
A minap apája általános utcai cipőjére csapott le. Este még láttuk, hogy játszik vele, másnap reggel aztán a cipő egyik párját már nem találtuk sehol. Éppen indultunk volna valahova, úgyhogy 10 perc keresés után feladtuk, Danit meg hiába kérdeztük, mélyen hallgatott a cipő holléte felől... Még jó, hogy másnap aktuálissá vált egy adag mosás, mert a cipő a szennyestartó mélyén rejtőzött, a ruhahalom alatt - nem kis munka lehetett mindent kipakolni, aztán nyomtalanul vissza...
A szennyestartó egyébként még tartogathat meglepetéseket számunkra, tegnap az egyik plüssmackó lapult benne, és nem azért, mert ki kellene mosni.
De végülis a szennyestartóban kiegyezhetünk, még mindig jobb, mint a konyhai szemetes, ott is voltak már oda nem illő dolgok...

Az első majdnembaleset...

... úgy történt, hogy Zorkát épp pelenkáztam, Dani pedig szokás szerint ott sündörgött körülöttünk, és most speciel a pelenkázószekrény fiókjait húzogatta. Kihúzta mindet, egytől egyig. Aztán kicsit még rá is csimpaszkodott, és abban a fél pillanatban, amíg a másik komódból egy bodyt vettem elő a kishölgynek, megindult az egész pelenkázószekrény a parkett irányába, Zorkástul, mindenestül. Szerencsére még jók a reflexeim...

Firka

Danigyerek időnként lemegy a papírról színezés közben.
Összefirkálja a tálcáját.
Az asztalt.
A kezét.
A Zorka fejét.

A merénylet nyomai alább.

Vigyori

Kezd viszonzásra lelni Dani húga iránt érzett szeretete, aminek naponta többször egyértelmű bizonyítékát adja.
Ma reggel pl. a szokásos arcsimogatás, fülhúzogatás és orrbefogás közben Zorka élénken figyelte a bátyját, majd olyan teli szájjal vigyorgott rá vissza, hogy öröm volt nézni.
Első mosoly anyának, első vigyor a tesónak jár, így van ez rendjén :-)

Hiú fiú

Dani egyre többet álldogál csak úgy a tükör előtt.
És rettentően meg van elégedve a látvánnyal :-).

Lehet gratulálni

Bár a naptárakban általában nem szerepel, de mint megtudtuk, ma van Zorkanap, úgyhogy virágcsokrokat az öltözőjében fogad a Hölgy :-).
(Aki egyébként csütörtökön múlt 6 hetes, és az akkori mérlegelés szerint 4900 gramm. Ami a ruhaméretet illeti, éppen átmeneti korszakban van: az 56-os már kicsi, a 62-es még nagy. Mindenesetre az első kis ruhácskákat tegnap archiváltam.)

Kakaózó

Tudni kell, hogy Dani olyan gyerek, aki innivalót kizárólag víz formájában hajlandó magához venni. Semmi üdítő, semmi szörp, aminek a víztől eltérő színe van, meg se kóstolja.
Sajnos a tejjel is így állunk, egy ideig kortyolgatott ugyan az egyik gyermek-tejitalból, de aztán arra is ráunt. Ami azt jelenti, hogy pl. a reggelihez is vizet iszik. Ezen a rossz szokáson (mármint hogy reggelire se hajlandó mást meginni, mert hogy napközben kizárólag vizet iszik, az ellen nincs kifogásom) már jó ideje próbáltam változtatni, mindig kínálgattam neki tejet, teát, kakaót, de az áttörés csak most jött el, úgy tűnik ugyanis, hogy kezd megbarátkozni a reggeli kakaózás gondolatával. Néhány napja sikerült rábírnom, hogy legalább megkóstolja, és azóta reggeli ital gyanánt készségesen elfogadja.
Persze csak a kakaósdobozon integető nyuszi kedvéért :-).

Nagyi receptje

Azt hiszem, rá fogok állni a sütésre. Pontosabban a kelt tészták sütésére.
Úgy van ugyanis, hogy Zorka általában délelőttönként 2-3 órát alszik. Kivéve, amikor nem.
Nos, ez a mai nap ilyen kivételes. Amíg Danival boltban voltunk az apját boldogította, aztán amikor hazaértünk, úgy gondolta, hogy most már én foglalkozzak vele. Főzésidőben azonban ez elég necces, mondhatni sokkal praktikusabb ha az ebédkészítés folyamatát átalussza. És bár ma nem kellett főznöm, mert maradt még tegnapról a töltött paprikából, kuglófot mindenképpen szerettem volna sütni, mert azt családilag nagyon szeretjük reggelire. Úgyhogy Zorkát kivittem a konyhába a pihenőszékében, és nyugtatgattam, hogy mindjárt kényeztetem kicsit, csak gyorsan bedobálom a kuglóf hozzávalóit a kenyérsütőbe. Hát, nem örült, hogy várnia kell... Aztán amikor már minden hozzávaló a gépben volt, elindítottam, és Zorka 10 másodpercen belül bealudt a monoton zúgó hangra...
Mostanában nem nagyon sütök kenyeret, inkább vesszük, de lehet, hogy ezek után altatás céljából vissza fogok térni az itthoni kenyérsütésre is :-).

A képek még a múlt héten készültek, de a mai is így fog kinézni :-).

És ha már itt tartunk, álljon itt a recept is, már csak azért is, mert mindig elkeverem a cetlit, amire még évekkel ezelőtt felírtam, és ha egyszer végleg eltűnne, meglegyen a biztonsági másolat :-).

Hozzávalók: 30 dkg liszt, 2 tojás sárgája, 2 dl tej, fél élesztő, 13 szem édesítőszer, fél dl étolaj, pici só, kb. két evőkanál kakaó, jó sok mazsola :-). Összetevőket beledobálni egy tálba, dagasztani (ezt nekem a kenyérsütő megoldja), majd az egész bele a kivajazott, búzadarával megszórt formába, itt szép nagyra kel, ezek után pedig 180 fokos sütőben megsül.

Vigyázat, gyerekek kedvence lehet :-)!