Mutogatós

Jelentem, egy napos idomítás után Dani tudja, hogy hova kell mutatni, ha azt kérdezem tőle, hogy "Hol a lámpa?". Vagyis a kérdés elhangzása után felfelé mutat lelkesen. Ennek örömére gyártottam még néhány kérdést. Mondjuk azt, hogy "Hol a napocska/ hold/ csillagok/ felhők/ ég?" (Ha nagyon akarok villogni, akkor a szekrény teteje is szóba jöhet.) Az a lényeg, hogy mindig felfelé kelljen mutatni.
Nos tehát, kérem, ha bárki megkérdezné tőlem, hogy gyermekem mire tud rámutatni, mindezt felsorolhatom. Hö-hö.

Hogyan utáltassuk meg gyermekünkkel a pénzt?

Apa ma nagyon vicceskedő kedvében volt, és ebéd után azzal szórakoztatta Danit, hogy a szeme közé szorított egy-egy 100 Forintos pénzérmét, hogy hú de vicces, apának pénzből van a szeme. Dani egy ideig szó nélkül, teljes mozdulatlanságban bámulta, aztán olyan kétségbeesett üvöltésbe kezdett, hogy alig győztük megnyugtatni. Persze a százasok rögtön lekerültek apa szeméről, vissza a pénztárcába. Kicsit később megint elő akart venni egyet... Amint meglátta Dani az érmét, ismét hatalmas visításba kezdett.
Reménykedünk benne, hogy később sem fog zsebpénzt kérni :-)

Dani beteg

Tegnap este kezdődött, minden előzmény nélkül. A vacsora előtti szokásos türelmetlenségi-sírásnál arra lettem figyelmes, hogy ahogyan nagy levegőket vesz, olyan ugatásféle hangot hallat. Először azt hittem, valamit félrenyelt, de aztán megbizonyosodtunk róla, hogy nem. Aztán amikor megnyugodott, utána már nem hallatszott többet ez az "ugatás", így lassan kezdtem én is megnyugodni. Éjszaka aztán többször ébredt, nem köhögött, de ahogy álmában felsírt, ismét csak ezt a csúnya hangot adta. Még este beszéltem a doktornéninkkel, hogy ha gáz van éjjel, akkor szólok, ha nincs, akkor ma eljön hozzánk. Úgyhogy ma eljött és megnézte Danit. Gondoltam, hogy semmi súlyos, mert láza nincs, a kedve változatlanul jó, csak kicsit be van rekedve. Doktornéni szerint azonban elég súlyos, nem a torkánál van gyulladás, hanem lejjebb, és az nagyon nem jó. De amúgy a rekedtségen kívül más külső tünete nincs. (Az meg külön tetszik neki, hogy most ilyen fura hangja van, állandóan próbálgatja...)

Mindenesetre kaptunk gyógyszereket, aztán majd holnap kell telefonálnom a dokinéninek, hogy javult-e az állapota. Remélem így lesz.

(Bár állítólag még egy csúnya köhögéses időszak is vár ránk, ami ezt a gyulladást szokta követni...)

Hogy mi újság az alvással?

Tejesen össze-vissza alszik az utóbbi időben.
Amikor éjfélekig fenn vann, akkor ugye későn kel, fél 10 felé, ilyenkor már délelőtt nem alszik, csak délután egyet, és akkor viszonylag könnyen lehet ágyba dugni este 9-kor. Ha viszont este 9-kor normálisan elalszik, akkor normál időben kel, mondjuk 8-kor, és délelőtt már annyira álmos, hogy muszáj letenni 11 felé. Ma pl. így történt, aludt is fél 3-ig, de ezeken a napokon 6 óra felé már nem lehet vele mit kezdeni, olyan fáradt, csak szorongatja a párnáját, meg az ujját szopja.

Amikor autózunk valahova a késő délutáni órákban, akkor garantált az éjszakázás, mert az autóban kialussza magát. És akkor kezdődik megint az egész elölről...

Készülődünk...

... az ádventre. Az az igazság, hogy az ádventi kalendáriumot ebben az évben nem magam készítettem, hanem egyszerűen vásároltunk egyet, ugyanis miután szétnéztem egy kreatív boltban, arra a megállapításra jutottam a pofátlanul magas anyagárakat látva, hogy egy igényesebb kalendárium vásárlása is harmad-, negyed-, feleannyiba kerül, mintha magam csinálnám. Persze a hátulütője a dolognak, hogy az országban nem egyedül nekünk lesz ilyen, de ebben az évben ez mindegy is.

Viszont Rudi saját kezűleg készült a bejárati ajtó mellé. Én a saját kezemmel készítettem, Dani az ő saját kezével megpróbált ebben megakadályozni, vagy legalábbis hátráltatni, de én győztem. A végeredménynek aztán ő is örült :-)

Rudin kívül is készült néhány díszítőelem a lakásba, meg előbányásztuk a karácsonyi illatú illóolajokat, a nagy karácsonyi-cuccos dobozt, ahol az évek alatt felhalmozott ádventi-karácsonyi dolgok hevernek a decemberre várva.

Jó dolog ez az ádvent.

"Így lovagolnak a..."

... nem is érdekes, hogy kik, sokkal érdekesebb, hogy mi az amin lovagolnak, mert hogy Apa retró gyerekkori kutyusán :-)

"Hol van a...?"

Tegnap látogatóban voltunk kisgyermekes barátainknál, és ott kellett rádöbbennem, hogy én abszolút elhanyagoltam Kiskorúm tanítását, ugyanis elfelejtettem beleverni a fejébe, hogy mit kell válaszolni a "Hol van...?" kérdésekre, vagyis hogy mire kell rámutatni, ha az anyja azt kérdezi tőle többek között, hogy "Hol az asztal?".

Én ugyanis teljesen naívan azt hittem, hogy azt majd a gyerek megtanulja spontán, abból, hogy beszélünk körülötte, és nem mutogattam neki célzottan, hogy "Az ott a lámpa. Hol van a lámpa? Ott van a lámpa!" Pedig elvileg ezt kéne, barátnőmnél az egy éves vizsgálaton még a doktornéni is megkérdezte, hogy mire tud rámutatni a gyerek... Hát, még van két hetem, de tőlünk jobb, ha majd ilyet nem kérdez.

Ma reggeltől persze bevetettem magam ezerrel Dani tanításába. Kezdtük a lámpával. Kapcsolgattam, és mondtam neki, hogy "Az ott a lámpa". De a lámpa maga vajmi kevéssé érdekelte, annál inkább a kapcsoló. Most akkor mutogassam neki, hogy "Az ott a kapcsoló. Hol a kapcsoló?"?? És ha megkérdezik tőlünk, hogy mire tud rámutatni, akkor mondjam azt, hogy a villanykapcsolóra?

Könyveket is előbányásztam, mutogatom neki, hogy "Az a cica/boci/bari." De egyrészt a könyv csak akkor érdekes, ha jól meg lehet rágni (ezért is vannak per pillanat eltéve, és szigorú szülői felügyelet mellett vehetők csak kézbe...), másrészt sokkal izgibbnek találta az árnyékot, amit a könyv mozgatásával a falra vetítettünk, mint cica/boci/barit.

És ez még mind semmi, mert a tegnapi látogatásunk alkalmával azért szöget ütött a fejemben, hogy jó lenne már utánanézni, hogy tényleg, mit is kell tudnia egy lassan Egyévesnek. Van egy rég vásárolt könyvem, "A baba fejlődése - lépésről lépésre" címmel. Itt szépen le van írva, hogy hány hónaposan kb. mit kell produkálni egy gyereknek. És tényleg: "Kilenc hónapos korától megérti a "Hol van..." kezdetű kérdéseket..." Ekkor kezdtem megsemmisülni... És ez a folyamat csak mélyült, amint tovább olvastam, hogy "11 hónapos korára megtanul kérésre puszit adni." Meg "Az egyéves gyerek már elkülönült szavakat formál, sőt némelyikük egyszerű mondatokat is mond." Ja, és "Kilenc- tíz hónapos korában a legtöbb baba már marokra fogja a zsírkrétát, és vonalat tud húzni vele a papírra." Ekkor elképzeltem, amint Daninak zsírkrétát adok a kezébe... Ha lenne diplomám, mint anya, akkor most visszaadnám...

Így meg inkább csak elgondolkozom...

Takarítunk

Nem is tudom, hogy "régen" mitől fáradtam el a takarításban, amikor azok csak sima takarítások voltak, és nem akadályversennyel egybekötöttek, ahol az akadályt egy majdnem egyéves Ifjú képezi, aki felborítja a felmosóvizet, kikapcsolja ill. kihúzza a konnektorból a porszívót, belemászik az összesöpört porpiszokba, beletenyerel a vízkőoldóval befújt zuhanytálcába (és utána természetesen a tenyerét nyalogatja...), kiszórja a mosóport, megrágja a tisztítószeres műanyag tubust, leszedegeti a söprűről az összegyűlt porcicákat, végigmássza a vizes padlót...

Ha még egyszer csak úgy simán takaríthatnék, becsszó, nem fáradnék el többet...

Nem alszunk

Ha tudtam volna, hogy tegnap éjjel még éjfélkor sem hajlandó elaludni, nem írtam volna már fél 11-kor bejegyzést arról, hogy még mindig nem alszik a Kölyök. Fogalmam sincs, hogy mi lehet a baj. Derült égből villámcsapásként érkezett hozzánk ez az alvásprobléma. Éppen a minap írtam egy másik blogba kommentként, hogy az én Fiam még milyen jó alvó, aztán tessék.

Három napja még csak a lefekvés körül méltatlankodott, de aztán elaludt. Másnap már rendesen sírt, úgyhogy kivettük, ekkor 11-ig húzta. Tegnap még éjfélkor is szöszölt, ekkor azonban én elaludtam... Kínunkban fél 12-kor betettük az ágyába, villanyt felkapcsoltuk neki, beraktunk játékokat a kiságyba, és azokkal elbrümmögött magában. Aztán valamikor Apája lekapcsolta a villanyt, ezt már én nem vettem... Természetesen előtte mindennel próbálkoztunk, amikor magunk mellé vettük, akkor is csak toporzékolt, szopizni nem akart, sehogy se volt jó neki.

Fáradtabb mondjuk nem vagyok emiatt az átlagosnál, mert alapesetben is éjfél körül fekszem, csak akkor az előtte levő néhány órát hasznosabban szoktam eltölteni, mint a Dani altatása.

De hogy ma délután nem fog aludni, arról saját kezűleg gondoskodom...

Mese

22:34
Még nem alszik.
Hosszas kesergés után most mesét hallgat.
Apája szavalja neki Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen című verses meseregényét.
Vicces hangok szűrődnek ki a gyerekszobából...

Virsli 2.

A virsli tegnap esti sikerére való tekintettel ma ismét virslit vacsoráztunk, kenyérrel.

Ezúttal a következőképpen alakult az étkezés: feldaraboltam a vislit pici kockákra, a kenyeret szintúgy, és odatettem ezeket vegyítve Dani elé.

Én rakosgattam a szájába a virsli és kenyér alkotta "katonákat", miközben ő egyik kezével tömte a szájába a virslikockákat, másik kezével pedig engem kínálgatott a kenyérkockákkal...

Ez aztán az önzetlenség :-)!

Virsli

A tegnapi vacsoránk az úgy volt (természetesen előtte egyeztetve személyes védőnéninkkel), hogy főztem virslit, felkarikáztam, a karikákat felnegyedeltem, vágtam kb. ugyanekkor nagyságú kenyérkockákat, és mindezt így vegyítve odatettem Dani elé, a tálcájára. Kb. 3 perc elteltével már csak apró kenyérkockák voltak a tálcán láthatóak.

Ejj, de jól tudunk mazsolázgatni :-)!

Változások kora

Persze gondoltam, hogy nem fog 18 éves koráig délelőtt is, meg délután is, meg éjjel is aludni, most mégis értetlenül állok a tény előtt, hogy így az egyéves szülinaphoz közeledve lecsökken a Gyermek gigantikus alvásigénye, és az eddigi szülőkímélő üzemmódból átvált valami másfélére, ami ugyan még nem egészen körvonalazódott, de más lesz mint eddig, az biztos. Szóval első intő jelként, kevesebbet alszik. Na nem a délelőtti vagy a délutáni pihenésből csíp le valamennyit, hanem este nem hajlandó már a megszokott félkilences lefekvésben együttműködni. Tegnapelőtt is volt kis összezördülésünk emiatt, tegnap azonban toporzékolt, amikor a szokott időben letettük. Egyelőre még nem csinálunk belőle ügyet, ha nem akar, hát nem alszik és kész. Kivettük az ágyából, ott téblábolt körülöttünk 11-ig, és amikor látszott hogy már rendesen kifáradt, akkor sírás nélkül bevackolódott a kiságyába, egyik kezében párnacsücsök, másik keze hüvelykujja a szájában, rövid "zúgás" (ez amolyan altatódal saját magának), aztán szundi. Ma megkíséreltem, hogy délután nem teszem le, hátha akkor jobban fog menni az esti fektetés, de az uzsinál már majdnem lefordult az etetőszékről, olyan álmos volt, úgyhogy mégiscsak betettem az ágyába. Persze nem bánom, hogy most alszik, nem azért :-)

A másik, ami változás, hogy most már nem lehet vele viszonylagos nyugalomban végigülni a vasárnapi egyórás szertartást, ami különösen is akkor kellemetlen, ha éppen a Zaptya is meg a Zanyja is szertart, és a Klári néni vigyáz rá... Eddig is jól elszórakoztatta gügyögésével a templom hátsó sorait, de azért nem volt különösebben zavaró. Most nem hajlandó befogni, valamint nem hajlandó megülni a popóján, kizárólag akkor érzi jól magát, ha rendesen összemászkálhat mindent, ami azért valljuk be, a hideg templom jéghideg kövezetén nem annyira előnyös. Valamint azért vasárnap nem neki kéne a főszereplőnek lenni az isitiszin. Onnan tudtam, hogy Klári éppen viszi ki a templomból, hogy a hátsó sorok hátraarcban integettek neki nagy vigyorogva...

Szóval a változások korát éljük, és csak reménykedni tudok a legjobbakban, ha arra gondolok, hogy még mi minden várhat ránk...

Reklám

Ön is szeretne reggel arra ébredni, hogy gyomorszájon rúgják, ráülnek a fejére, befogják az orrát és a fején ülve ugrálnak? Akkor válassza a világsikerű terméket, a GYEREK-et! Garantált, hogy többé nem kell ébresztőórára költenie, ezen kívül a reggeli kávé árát is megspórolhatja, hiszen a GYEREK multifunkciós szerkezet, egyben ébreszt, és ébren tart. Ne hagyja ki ezt a kedvező ajánlatot, mellyel százezreket spórolhat!

(Ha biztosra szeretne menni, GYEREK önállóvá válásáig javasoljuk az APA nevű melléktermék beszerzését, aki az Ön ágyához szállítja GYEREK-et, és elhelyezi az Ön hasán, hogy GYEREK így tökéletes hatást tudjon kifejteni.)

Nem fogja megbánni!

Konferenciáztunk...

... egy háromnaposat, és Dani olyan jó volt hozzánk, hogy egy előadás kivételével az összesen részt tudtam venni én is, és mondhatni felüdülés volt. Fiatalember meg úgy kifáradt az előadások közti szabadidőben történő nyúzásban, hogy amikor kellet, mindig boldogan álomra hajtotta fejét. Valószínűleg ez volt az utolsó alkalom, amikor ezt még meg lehetett tenni vele, később már nem fog ennyit szunyálni, és akkortól én hosszú évekre lemondhatok mindenféle szakmai továbbképzésről. Kicsit sajnálom, de hát ez van.

Mostanában jó sokat voltunk távol itthonról, úgyhogy holnaptól nagy erőkkel kezdjük az újbóli belerázódást a megszokott hétköznapokba.

Még jó, hogy a hétköznapoknak is megvan a maguk szépsége. Vagy legalábbis keressük :-).

Barátok

Tegnap barátkozós délutánt tartottunk a majdnemkétéves Kinga és a majdnemnégyhónapos Lackó közreműködésével. Dani rajongott Kingáért, Kinga nem annyira rajongott érte, hogy Dani ölelgetni akarja. Lackóért meg csak rajongott volna, de tőle inkább távol tartottuk, bár hozzá van edződve a Kislegény a piszkáláshoz (ugye van egy majdnemkétéves nővére), azért mégis jobb, ha nem a mi gyerekünk keze által veszíti el a szeme világát. Sose volt oda Fiunk a csörgőkért, most kizárólag az tetszett neki, ami azon a bébihordozón volt, amiben Lackó feküdt. Vicces volt egyébként a délután: ha Dani megkaparintott valami játékot, Kinga rögtön felkapott egy másikat, egy számára értéktelenebbet, és bőszen odaállt Dani elé, hogy "cseréljünk". Aztán mire Danda észbekapott, már cseréltek is. Persze, amikor Dani a cserélt játékban kezdte örömét lelni, akkor Kinga rögtön megint cserélni akart. Jókat nevettünk.

Aztán történt egy rémisztőbb dolog is tegnap délután, amitől kissé nehezen tudtam éjjel elaludni, de majdcsak feldolgozom a sokkot. Szóval, hogy Kingáéknál talált a Fiatalúr a földön egy kis műanyag csillagot, olyat, amit a plafonra szoktak felragasztani, és éjjel világít. Észre se vettem, amikor a szájába tette. Kingaanyája szólt, hogy valami van a Danda szájában. Én meg szokásos módon nyúltam bele a kis szájba, ő szokásos módon hadakozott, és a csillag nem hogy kifelé jött volna a nagy küzdelemben, hanem egyre lejjebb csúszott, és a rutinos kivevős-mozdulattal most csak egyre lejjebb toltam a műanyag vackot. Mindez persze másodpercek alatt. Aztán kivettem a kezem, felmérve a helyzet rosszabbodását, és elkezdtem kétségbeesve ütögetni a hátát, ő meg egy nagyobb öklendezéssel végülis megszabadult a foszforeszkáló csillagcsodától. Rettentő rossz élmény volt, elképzeltem, hogy mi van, ha egyedül vagyok vele, és valami hasonló történik, és fogalmam sincs, hogy mit kell csinálni egy fuldokló gyerekkel. Márpedig ilyesmi nálunk bármikor előfordulhat, mert Dani MINDENT a szájába vesz. És ha teszemazt olyan helyen vagyunk, ahol erre a különös szokására nincsenek felkészülve, akkor bizony komoly problémáink adódhatnak. Lehet, hogy el kéne végeznem egy elsősegély-tanfolyamot.

Na, szóval még mindig megborzongok, ha a tegnapi esetre gondolok, remélem ezért nem sűrűn fog előfordulni hasonló.

Meg azt is remélem, hogy az őrangyalaink mindig szorosan a nyomunkban lesznek.

Verőfényes vasárnap reggelt mindenkinek!

Nem tudom, más hogy kezdte, én speciel a konyhát nyaltam fel, miután Dani lerántotta az ablakpárkányról a Fickókutyának odakészített tegnapi leves-krumpli egyveleget. Nagy élmény volt, lassan már hiányozna, ha nem kéne reggelente felmosnom valamelyik helyiséget. Ez amolyan reggeli torna, meg kávé helyetti ébresztő, amit a személyi edzőm szab ki rám nap, mint nap... mint nap.

Dömpi

A dömpi egy nagyszerű játék. Ha csak az egyik lábunkkal térdelünk bele, akkor a másikkal például lehet hajtani. Aztán lehet benne csak úgy ücsörögni, és elmélázni az élet dolgain. De ha benne ülünk, és történetesen előre-hátra himbáljuk magunkat, akkor is gurul, ennyire kiváló szerkezet ez. Tény, hogy kiszállni belőle nem olyan egyszerű, mint belemászni, de volt már, hogy ez is esés nélkül sikerült.

(Dömpin kívül a lábbal hajtós autóra is profin megy már a felszállás, kormányban megkapaszkodik, egyik lábát átemeli, és már rajta is ül - de ezt még nem sikerült lefényképeznem...)

Vanda

A Gyöngyfüggönynél nagyobb barát már csak Vanda lett, Nagyiék kutyája. Elég vadóc jószág, így közvetlen kapcsolatba nem kerülhetett Danival, de az ajtóüvegen keresztül, mint két szerelmes szemeztek hosszú percekig, Dani pedig úgy beszélgetett hozzá, mintha legalábbis értené...

A lépcsőn kívül...

... is akadt néhány dolog a Nagyinál, ami Danit komolyabban lekötötte. Rögtön ott volt pl. a gyöngyfüggöny. Ilyesmit életében először látott. Csomót nevettünk az első nap, hogy nem mert átjönni rajta, inkább lehasalt és alatta bújt át. Aztán néhányszor megmutattam neki, hogy ártalmatlan a szerkezet, nyugodtan jöhet, nem baj, ha hozzáér.

A második naptól már igazi barátság bontakozott ki Dani és Gyöngyfüggöny kötött, a reggel nem kezdődhetett függönylóbálás és gyöngyrágás nélkül.

Lépcsőzés

Katinagyinál többek között azért jó, mert emeletes házban lakik, így nála kiválóan lehet gyakorolni a lépcsőzés művészetét. Az elmúlt héten tökélyre is fejlesztette Dani a már addig is ismert, de a gyakorlásban folyton akadályozott tevékenységet. Napi 8 órában járkálhattunk mögötte a lépcsőn, felváltva, majd ölben le, mert a lefelé menet azért még veszélyes. Nem is kellett más játék, az utazótáska, ami itthoni játékokkal volt tele, csak az utolsó napon került kinyitásra, akkor is csak kb. 20 percre. Sokkal jobb játéknak bizonyult az ismeretlen lakás minden zegzugának felfedezése. Mindenesetre várakozásaimat felülmúlta a ránk való előkészület: minden veszélyes dolog el volt pakolva már érkezésünkkor, így nem kellett lakásátrendezéssel kezdeni a "nyaralást".

Szóval a lépcsőmászás volt a fő téma a héten, aztán hazajöttünk, és bár itthon is van lépcső, de az mégicsak olyan lépcsőház jellegű, és nem lehet napi több órában igénybe venni szegény gyereknek. Marad a mindenmás, amit meg lehet mászni. A konyhában van pl. egy kétlépcsős fellépőm, mert a konyhaszekrény felső polca számomra elérhetetlen magasságban van, így időnként kénytelen vagyok fellépőt használni. Ma Danit találtam a tetején, épp az ablakon nézegetett kifelé. Rögtön szívemhez kaptam az ijedelemtől, mert hátrafelé könnyen leeshetett volna, de csak vigyorgott rám hátranézve. Gondoltam, túljárok az eszén, és felfordítom a lépcsőkét, úgy nem tud felmászni rá. De ő járt túl az én eszemen...

A fellépő a spájzban végezte, kár, hogy már úgy tele van mindennel, amit Dani elől dugdosni kell, hogy alig lehet bemenni. És lehet, hogy ez a helyzet csak rosszabb lesz, mert egyre inkább úgy tűnik, hogy Fiatalember a lépcsőzés technikáját minden lehetséges tárgyon alkalmazza...