2008. szeptember 30., kedd

Kincskeresés

Nem csak anyának van ám új hobbija nálunk, hanem apának is (remélem, hogy elég egyértelműen kommunikáljuk a külvilág felé, hogy a kétgyermekes létforma nem is olyan megterhelő, ha az embernek jut ideje több blog vezetésére, valamint hobbit hobbira halmoz... :D), mégpedig a geocaching, ami egy izgalmas játék, és az a lényege (már ami nekem átjött), hogy az ország különböző és számtalan pontján geoládák vannak elhelyezve fák odvaiban, meg egyéb rejtekhelyeken, és ezeket a ládákat kell megadott koordináták alapján megtalálni (általában kirándulással egybekötött szórakozás ez), majd ha megtalálta az ember a ládikál, kinyitja és kiveszi belőle az ajándékot, ezek után beleteszi a sajátját, amit majd a következő hasonló hobbit űző személy megtalál és így tovább... Szóval röviden valami ilyesmi, kincskereső játék :-).
Ennek jegyében tegnap felkerekedtünk, és elindultunk a Normafához, mert hogy ott is rejtőzik egy ilyen geoláda, és de jó lesz megtalálni.
Zorka kendőben kirándult, Dani gyalog jött, mit nekünk babakocsi... bár így háromszor annyi időbe telt az út, mert minden gesztenyénél, kőnél, farönknél és csatornafedélnél meg kellett állni. Van egy jó játszótér is a helyszínen, Dani ott csúszdázott, amíg Zorka az ebédjét fogyasztotta. Szóval apa irányításával elindultunk a "kincs" feltételezett helyszíne felé, amiről csak később derült ki, hogy az ellenkező irányban lett volna, így ládát azt nem találtunk, viszont kirándultunk legalább a libegő végállomásáig.
Út közben Dani minden idegent leszólított (falusi gyerek, lazán barátkozik idegenekkel), gyanútlanul sétáló bácsik és nénik elé toppant oda, és nyújtogatta feléjük a labdáját, meg elmagyarázta, hogy a kismadarak csicseregnek, és hol repül a repülő, és a bácsik meg a nénik nagyon kedvesek voltak, mert türelemmel végighallgatták, és akadt, aki még labdázni is leállt vele.
Az egyik pihenőnél, ahol egy asztal mellet egy idős férfi üldögélt belemerülve valami olvasmányba, megállt a fiú, felkepesztett a bácsival szembe a padra, és magyarázott neki valamit daninyelven. A bácsi meg csak ült és olvasott. Dani egy idő után ezt megsokallta, az asztalra csapott, és jó hangosan rászólt, mire ő ijedten kapta fel a fejét, és németül kezdett el vele társalogni. Fiunk nem ijedt meg, válaszolgatott neki :-).
Az úton labdáztunk, de ennél sokkal izgalmasabb játék volt a kukázás, amit apa művelt, amikor Dani vagy az itatópoharát, vagy a labdát helyezte el az út mellett álló szemetesek mélyén.
Kellemes nap volt, gyönyörű napsütéses időben, és mivel ugye a geoláda még mindig általunk érintetlenül rejtőzik a környéken, nem kizárt, hogy előfordulunk mi még a Normafánál...

2008. szeptember 28., vasárnap

Háztartási segéderő

Danit, a nagyfiút egyre több házimunkába be lehet vonni, hogy ne unatkozzon szegény a több raklapnyi játékának társaságában.
Így pl. segít betenni a mosógépbe a ruhákat (igazán lelkesen dobálja a ruhadarabokat), segít kipakolni a mosogatógépet (egyelőre csak a földre pakolja ki, de sebaj - de ha vendégek jönnek, akkor külön eltörölgetem ám, nyugodtan lehet azért jönni hozzánk kajálni :D), és hasznossá teszi magát Zorka fürdetésénél is, feláll a kissámlira, és lötyköli vízzel a húgát, aki rettentően élvezi a dolgot (meg úgy a fürdést általában).
Szóval már csak vasalni kell megtanítanom, aztán amíg ő vasal, addig én... :-)

Pötty Zorka

„Óvakodva, mintha lábát
Bántaná a köszvény,
Borzas fák közt kódorog a
Kócos Kutya-ösvény.
Hókupackavacka előtt
Megkerül egy dombot
Pont, ahogy a varrócérna
Kerüli a gombot."

Ezzel a verssel - pontosabban, ezzel a dallal - indul majd minden adás a Vacka Rádióban. A stúdióból Varangy Pintyő, vezető meteorológus és rendező, Pötty Zorka, a cinke nemzetség Filctoll-díjas riportere, Zsuzsa néni, Hókupackavacka hivatalos szóvivője jelentkezik, s rendszeresen ott van Pumpusek bácsi, nyugalmazott csőkutya is."


Az, hogy már reggel el akarunk indulni egy kb. másfél órás útra, és mégis csak délben érünk oda, alapvetően negatív. Egyetlen pozitív hozadéka van: így meg tudjuk hallgatni a Kossuth rádióban dél körül jelentkező Vacka Rádió aktuális adását. És a rádióműsor legfőképpen azért nyerte el a tetszésünket, mert szerepel benne egy bizonyos Pötty Zorka, Filctoll-díjas riporter. Ritkaság, hogy egy mese valamely szereplőjét Zorkának hívják, úgyhogy a Vacka rádiót ezért is nagyra értékeljük.
És hogy ebből mi következik?
Nos, a Zorka nevet többek között azért választottuk leánygyermekünknek, mert elég nehézkesen lehet becézni, lévén már egy becézett formula. A Zorkácska meglehetősen erőltetett, ezt a legelvetemültebb nagyszülő, dédszülő, nagybácsi és nagynéni se vállalja be. Zorka ennek ellenére becézve vagyon, ráadásul itthon, a szülei által: a rádióműsor alapján Pöttyzorka lett a Lány...
Mondjuk mostanában illik is rá a név: csupa pötty az arca szegénykémnek, állítólag az anyatej a bűnös, úgyhogy csak türelemmel várhatjuk, hogy elmúljon...

2008. szeptember 26., péntek

Szolgálati közlemény

Az a helyzet, hogy anyu az utóbbi napokban beleszerelmesedett a szkreppelésbe (azok a szép, színes-mintás fényképek készülnek ezzel a technikával, amiket a minap ide is feltett Daniról és Zorkáról), és ezért nyitott egy külön bejáratú blogot, amiben ezzel a témával szeretne foglalatoskodni, meg szkreppeléssel készült képeit publikálni, és reméli, hogy a gyerekek majd jó sokat alszanak a télen, és akkor jó sok ideje lesz az új hobbijára, aminek ugye két kis poronty mellett elég nagy a valószínűsége :-).
Szóval akit érdekel, ide jöjjön.

Nyuszik


A nyúl egyébként (mármint a plüss) postán érkezett Zorka részére, és családunknak több tagja is szeretné kisajátítani magának, közülük én vagyok az, aki önuralmat tud tanúsítani a kérdésben, és önként lemond róla.
Amúgy pedig vielen Dank für das Nyuszi :-)

Mosoly

A zorkatörténelemnek ismét egy fontos napjához érkeztünk el, amikor is megítélésem szerint először mosolygott tudatosan.
Szóval ez már nem az a mosoly volt, mint amit a szoptatás utáni félálomban produkál (egyszer így félálomban még hahotázott is, harsány-hangosan, nagyra nyitott szájjal - nagyon vicces volt :D), hanem szoptatástól független (helyesebben azért annyi köze volt a szopihoz, hogy az ölemben tartottam már a kishölgyet és éppen terítettem neki a reggelihez...), nos tehát feküdt az ölemben, és egyszer csak mosolygott egy édeset. Aztán én is mosolyogtam rá, ő meg visszamosolygott. Mindig gyönyörű, de amikor mosolyog, akkor különösen is ... (á, nem vagyok elfogult anyuka :D)

Fényképet sajnos nem tudok mellékelni, a szopihoz a fotógépet nem szoktam előkészíteni...

Méhecske

Rögtön nem is fáj annyira a reggeli felöltözés, ha közben sikerül röptében levadászni egy méhecskét :-).
Jó, tudom hogy csak véletlen volt, hadonászás közben cserkészte be, mert még nem nyúl tudatosan dolgok után (ja, hát ő se lesz csodagyerek :D), viszont érdeklődve szemlélődik, és a méhecskés forgó úgy tűnik neki is elnyerte a tetszését, nem csak a bátyja rajongott érte.

Illusztráció:


2008. szeptember 24., szerda

Smarni

Örömmel tapasztalom, hogy a gyerekem (már amelyik az anyatejen kívül mást is fogyaszt) szereti gyermekkorom kedvenc ételeit.
A palacsinta régóta sláger, császármorzsát azonban most kóstolt először, és mondhatni zabálta. Mellesleg azért ismerkedett meg ilyen szégyenletesen későn a morzsával, mert a Zapu nem szereti (az édes ételeket úgy általában), de ezek után kettő az egy ellen mi győztünk, és már előre borítékolom, hogy Zorka is hozzánk fog csatlakozni, úgyhogy nem teszem el nagyon mélyre a receptet.

Kimerészkedtünk...

Igaz, hogy csak néhány száz méterre van a posta, de akkor is hadd legyek büszke magamra, hogy az első kiruccanásunkat hármasban zökkenőmentesen abszolváltam.
Zorka hordozókendőben, Dani babakocsiban tette meg az utat.
Azért ezen a néhány száz méteren is volt necces szakasz, amikor Dani feltétlenül ki akart szállni a mozgó járműből, de sikerült meggyőznöm, hogy most az lesz neki a legjobb, ha békében ülve marad.
Zorka azon nyomban elaludt, és a nap is olyan szépen sütött, hogy komolyan fontolóra vettem, hogy még a tó körül is teszünk egy kört, de ebben megakadályozott egyrészt, hogy a postán vásárolt nagy alakú borítékokat nem tudtam sehol gyűrődésmentesen elhelyezni, másrészt séta esetén az ebédünk is ugrott volna főzés hiányában, úgyhogy győzött a korgó gyomor, mentünk haza.
Azért kezdetnek nem rossz.

2008. szeptember 23., kedd

Anyu játszik


2008. szeptember 21., vasárnap

Egy hónapos Zorka



Ez a kép pedig a Nagytesót ábrázolja 1 hónaposan...

2008. szeptember 19., péntek

Alvás

Lehet, hogy a Z. betűs gyerekünk nem is közöttünk akar aludni, hanem egyszerűen csak ki akarja sajátítani magának a nagy ágyat. Mert amikor mi felkelünk, ő akkor alszik igazán jól.
Pedig az ágyunkat azt nem adjuk!

2008. szeptember 18., csütörtök

Napirend

Csak nagyon halkan merem megjegyezni, hogy így a 4. hétre mintha körvonalazódna valamiféle napirend lányunk életében, és ezáltal a miénkben is.
Normális esetben 7-8 körül kelnek a gyerekek, Zorkát felöltöztetem, majd Danit is, ezután Zorka szopik, majd Dani reggelizik miközben kislányka már a kendőben csücsül.
Reggeli után elpakolunk a konyhában, Danit ilyenkor lehet még valami értelmes tevékenységre, mint pl. rajzolás, rávenni, úgyhogy ha nem is minden nap, de ezt igyekszem kihasználni.
Közben Zorka elalszik a kendőben, és ha már elég egyenletesen szuszog, megpróbálom letenni az ágyába. Ez vagy sikerül, vagy nem. Ha nem, akkor jön a szoptatás-ringatás-kendőzés hármas, de egyszer azért csak elnyomja az álom a kishölgyet :-).
A délelőtt további részében egy kis játék következik Danival, majd nekiállunk az ebédkészítésnek. Ha már nagyon unja a Nagyfiú a konyhában való segédkezést (meg már én se bírok tőle lépni), akkor úgy 11 óra körül leülhet a tv elé Kisvakondot nézni, amiért persze a délelőtt előző óráiban egyfolytában könyörgött...
Délben ebédelünk, ekkorra Zorka is felébred, és szopizik. Ebéd után Dani megy aludni, Zorka meg kendőzik, nézelődik, szopizik, nézelődik, szopizik... és egyszer csak elalszik, amikor is én ismét megpróbálom az ágyában, vagy a kanapén elhelyezni.
Ezután jó esetben kb. két órán keresztül mindkét gyermek alszik, a nap fénypontja :-).
A délutáni alvásból felébredve uzsonna jár mindkettőjüknek, majd jó esetben el tudunk menni sétálni, rosszabb esetben itthon vagyunk, és próbáljuk valahogy elütni az időt. Zorka mondjuk szopizással, ringással, hordoztatással, esetleg alvással; Dani mesekönyv nézegetéssel, kisvasúttal, duplózással, Kisvakonddal - amiből ugye délután is megjár egy fél óra. (Arról most nem beszélek, ha rossz kedve van az úrfinak, mert akkor ez hiszti-hiszti-hiszti-re módosul.)
7 körül vacsorázunk, aztán Zorka fürdetése következik, majd mialatt ő is elfogyasztja a vacsoráját, Danit megfürdeti apája. Ha minden jól alakul, fél 9-re már készen is vagyunk az esti műszakkal, ezután még Dani kicsit tesz-vesz körülöttünk, Zorka ölbebabáskodik hol az apjánál, hol nálam, aztán Daninak jó éjszakát kívánunk, Zorka meg még velünk marad addig, amíg el nem nyomja az álom. Addig pedig szopizik, sír, mert tele a hasa, kendőzik, sír, mert görcsöl a hasa, nézelődik, sír, kendőzik, szopizik :-).
Persze ez az alakuló napirend csak akkor érvényesül, ha nincs melegfront, nincs hidegfront, nem betegek, nem rosszkedvűek, nem fáradtak - vagyis speciel pont ma nem, de ezeken kívül... :-)

Négy hetes Zorka

Ez alkalomból ismét látogatást tett nálunk a két védőnéni.
A mérlegelés eredménye 4760 gramm, nem hiába szoptatom egész éjjel :-).

Szeret:

  • enni
  • hobbiból szopizni
  • kézben lenni
  • hordozókendőben nézelődni
  • hordozókendőben aludni
  • szülői ágyban aludni
  • szülők mellkasán aludni
  • fürdeni (már ha nem túl éhes...)
  • sétálni (ilyenkor jókat alszik)
Nem szeret:
  • nem szereti ha nem kézben/hordozókendőben/szülői ágyban/szülők mellkasán van
  • törölközni
  • fürdés után felöltözni
  • nem szereti a hideg és nedves popsitörlő kendőt
  • bevásárolni menni
  • autósülésben ülni (csak ha elég gyorsan haladunk, mert akkor alszik)
  • körmöt vágni hagyni
  • bármire várni
Amúgy pedig: (már nem is tudom, hogy mit kell egy négyhetesnek produkálni, de...)
  • egész sokáig tartja már a fejét
  • hason fekve átfordítja a fejét egyik oldalról a másikra
  • ha ideges hason fekve, képes magán olyanokat lökni mérgében, hogy majdnem átfordul, bár tudom, hogy az még későbbi mutatvány :-)
  • nem tudatosan elmosolyintja magát
  • tudatosan figyeli a zenélő forgó méhecskéit
  • elmélyülten néz idegen arcokat

2008. szeptember 17., szerda

Gondolkozó

Puszigaléria újabb eleme

Dani segít a cipekedésben...

Aprócska rózsaszín csomagocska

Sétáltunk volna...

Két napos eső miatti szobafogság után Dani viselkedéséből arra következtettem, hogy megérett az idő egy kiadós sétára, akkor is, ha apájuk éppen nincs itthon.
Elterveztem, hogy Zorkát bekötözöm az új hordozókendőbe, ami mindkettőnk számára van annyira kényelmes, hogy sétálni induljunk benne. Danit meg babakocsiba terveztem bekötözni, hogy moccanni se tudjon :-).
Nem kis szervezőmunkát igényelt mindkettőt felöltöztetni úgy, hogy lehetőleg egyik se melegedjen be nagyon, a Kisebbik lehetőleg ne ordítsa ki a tüdejét, amig a Nagyobbal foglalkozom, a Nagyobb ne lógjon meg időközben, lehetőleg rajtam is legyen kabát meg cipő, lehetőleg úgy tudjunk lebattyogni a lépcsőn, hogy Nagyobb közben ne rohanjon az ellenkező irányba, mint azt én elképzeltem, de végül minden klappolt, és hármunk közül csak én izzadtam le, ők egész jól bírták, és akkor kiléptünk az ajtón... és akkor szembesültem vele, hogy csepereg az eső...
Csalódottság a köbön, magyarázza meg valaki egy 21 hónaposnak, hogy az elmúlt fél órában hangoztatott "megyünk sétálni!" szlogent most anya visszavonja és visszavonulót fúj az ajtótól, mert egyrészt ruhailag nem vagyunk esőállók, másrészt pedig nem a kedvenc hobbim esőben sétáltatni két gyereket.
Az egyetlen pozitívum, hogy eltelt a délutánból ismét legalább fél óra, amit Dani nem intenzív és látványos unatkozással töltött.

2008. szeptember 16., kedd

Értetlenek

Dani áll a tv előtt és kétségbeesetten mutogat felé, miközben a "tó-tó-tó" szókezdeményeket kántálja. Persze, értjük, Vakondot akar nézni, méghozzá a Kisvakond és az aut, de sajnos most nem lehet, apája meg is magyarázza neki, hogy ebben az esti órában nem nézünk mesét.
Dani egyre inkább begerjed, kiviharzik a nappaliból, és néhány pillanat múlva egy könyvvel a kezében tér vissza. Azt a könyvet hozza, amiben mindenféle jármű képe van. Kinyitja a motornál, és továbbra is kétségbeesetten mutogat a könyvre, majd a tv-re.
Ja, hogy a tv tetején ott van egy duplós kismotor, amivel éppen játszani szeretne...
Nehéz a felfogásunk nekünk, felnőtteknek.

Vetkőztető

Tegnap este a fiúk nagy közös pancsolást csaptak.
Ma este Apa nem tervezte, de miután Dani elkezdte vetkőztetni, kigombolgatta az ingét, meg a fürdőkád felé húzta, egyértelmű volt, hogy a ma este is nagy közös pancsolásba fog torkollani.
És ez Daninak egy szavába se került :-).

2008. szeptember 15., hétfő

Gagyogó

A pusziosztás és simogatás mellett Dani elkezdett gügyörészni is Zorkának, a maga saját nyelvén, viszont pont ugyanolyan kedveskedő hangsúllyal, ahogyan tőlünk hallja, hát haláli... :-)

Műkedvelő

Dani rég nem evett ilyen jóízűen bármit is (na jó, a paradicsomot leszámítva), mint ma a zacskós húsgombóclevest, amit legjobb tudásom szerint most evett életében először, mert amúgy nem vagyok híve a zacskós leveseknek (meg úgy általában a leveseknek).
Miután a saját adagját befalta, az enyémre is szemet vetett, és ha nem kanalazok elég gyorsan, akkor az én levesem is az ő gyomrában landol, de azért igyekeztem gyorsan kanalazni :-).

2008. szeptember 13., szombat

Zorka, a példakép

Dani már olyan régen volt náthás, hogy időközben el is felejtettem a lefogási technikát az orrszíváshoz, pedig ezúttal igencsak technikásnak kellett lenni, mert olyan erőben van a fiatalúr, hogy ketten alig győztük tartani a kis Rángatózó-csapkodó-üvöltőt.
Hétfőn kezdődött nála a szipákolás, másnapra már Zorka is szörcsögött, a szoptatás eldugult orrocskával külön öröm volt, úgyhogy sürgősen orvosolni kellett a problémát.
Így hát akármennyire is húzódoztam a feladattól, hogy Zorka mikroszkópikus kis orrába orrszívót dugjak, a szoptatás érdekében kénytelen voltam ezt a megoldást választani.
Reggeli után történt, Danit még ott hagytuk az etetőszékbe leszíjazva, apája lefogta, én meg kisebb-nagyobb sikerrel próbáltam eltalálni az orrlyukait. Ordítás, visítás, toporzékolás.
Aztán Zorka következett. Dani meglehetősen elkerekedett szemekkel bámulta, hogy kishúga szó nélkül tűri a megpróbáltatásokat, békésen nézelődik, miközben orrából távozik az anyag. Ha már nekünk nem hitte el, hogy az orrszívás nem fáj, maximum kellemetlen, Zorka meggyőzte róla.
Azóta már lefogni se szükséges Nagy és Okos Bátyót, jó-jó, továbbra sem örül az orrszívásnak, de kisebb nyekergéssel megússzuk a dolgot, és még segít is az orrához tartani a kis műanyag szívófejet.
Már valamiért hálásak lehetünk Kistesónak :-).

2008. szeptember 12., péntek

Apró


160*200 cm-es Leskvik típusú ágyunkat lecserélnénk
ugyanennek a típusnak a 200*200-as változatára,
lányunk beköltözése miatt.

Jelige:

"Ott áll az ágya üresen,
mert csak a szüleivel alszik szívesen."

21 hónapos Alkotó

Már egy jó ideje a véletlenül elöl hagyott íróeszközökkel az asztalt és a konyhaszekrényt pingálta, úgyhogy gondoltam én, hogy lassan eljön a rajzolós korszak Dani életében, csak a ceruza már nem volt elég érdekes számára, a filctollat meg még túl veszélyesnek tartottam a ruhákra és bútorokra nézve. De miután Gabi néniéktől kaptunk egy készlet gyerek és szülőbarát kimosható filctollat, úgy döntöttem, itt az idő, hogy Dani legálisan is hódoljon rajzolási szenvedélyének. Ebben Zorka is támogatott minket ma délelőtt, és a foglalkozás alatt együttműködően aludt :-).

Szóval előszedtem a filctollakat, Dani választott színt, és elkezdett rajzolni a papírra, minden színnel először pöttyöket (még jó, hogy a filctoll tervezői arra is gondoltak, hogy elég strapabíró legyen a toll hegye, és viselje, ha jól beleütögetik az asztalba...), aztán vonalakat jobbra és balra, nagyívű kézmozdulatokkal, majd megcsodálta keze munkáját és kérte az újabb színt.

A tollra a kupakot egyedül is fel tudja tenni, persze csak ha akarja. Mert volt, hogy két tollal is rajzolt egyszerre - gondolom most kezd rajta gondolkozni, hogy anyukáját követve jobb avagy apukája után balkezes legyen - és volt, hogy a filctollak egymást színezték, és akkor jobbnak láttam én gondoskodni arról, hogy a kupak a helyén legyen, hogy ne csak egyszerhasználatos legyen a filctollkészlet. Amúgy meg nem csak a papírra ment ám a festékből, hanem a rúzsozást is kipróbálta, mégpedig a sötétkék filccel - fogalmam sincs, hol látott ilyet, nálam biztos nem, én nem vagyok híve az extrém sminknek.

Leginkább a zöld szín tetszik neki, aztán még a narancssárgát is szereti, a feketét és a pirosat viszont néhány pötty után elégedetlen képpel cserélte le. A kék azonban népszerű volt, elsősorban testfestéshez használta :-).

És íme a két első filctollrajz :-).

2008. szeptember 11., csütörtök

Három hetes

Három hetes fennállását egész napos alvással ünnepelte a lányka.
Biztosan kifáradt a tegnapi egész napos sírásban, ezért nyomta el ma újra és újra az álom, éppen csak a pocakját megtömni ébredt fel. Furán osztja be az idejét, mindenesetre legalább nem egyhangúan telnek napjaink.
A másik tippem, hogy miért volt ma ilyen álomarcú lány, az az, hogy a háromhetes szülinapi bulira vendégeink is érkeztek a két unokatesó személyében, és ugye vendégek előtt illik jól viselkedni, ezt már a bátyja is mindig jól tudta. Éppen az ellenkezőjét kell a vendégek előtt mutatni, mint amiről az anyja lépten-nyomon panaszkodik - azaz, hogy sokat pityereg, keveset alszik...
A harmadik tippem, hogy egész nap arra edzett, hogy majd ma éjjel olyan koncertet ad, amit megemlegetünk :-). De erről majd csak holnap tudok beszámolni.

Ja, és az is említést érdemel, hogy három hetesen először volt szülői felügyelet nélkül: az énekkari próba alatt Beusékkal sétált egy nagyot a tó körül. És vajon mit csinált séta közben? Hát persze, hogy aludt. Jól kipihente magát.
És most megyek is, mert úgy hallom, a harmadik tippem fog bejönni, már hangol a lány :-).

2008. szeptember 7., vasárnap

"Gyere velem játszani!"

Dani mindenkivel, aki él és mozog, barátkozik, és nem aprózza el a dolgot: kézen fogja a kiszemelt áldozatot, bevezeti a szobájába és elmutogatja, hogy éppen melyik játékában milyen módon vegyen részt.
A minap, amikor védőnői látogatás történt szerény hajlékunkban, a védőnénikkel jött egy tanuló védőnő is, aki éppen a gyakorlatát tölti a környékünkön. Dani úgy gondolta, hogy Klári néni mehet Zorkához, a leendő védőnénit pedig azonnal lekapcsolta, bevonszolta a szobájába és kezébe nyomta az egyik Boribonos könyvet. Nem volt kérdés, hogy mi a feladat. Szegény lányzó pont a kis páciens Zorkát nem tudta szemrevételezni, de talán a 21 hónaposok is tananyag még a védőnőknél.
Mutogatásban egyébként is rohamosan fejlődik Daniúr, szinte már nincs is szüksége arra, hogy beszéljen, úgyhogy nem is erőlteti meg magát ezügyben. Ha valamit szeretne, megfogja a kezem, oda vezet, és profin közli, hogy mit akar. Mostanában leginkább a tv elé cipel, és a Kisvakondos DVD-re mutogat, hogy azt a lejátszóval kéne valahogy párosítanom, és akkor elégedett lenne. Persze azért ez a vágya nem mindig teljesül, különben egész nap a Kisvakond menne, de a szoptatások idején engedélyezett a mesenézés. Közben nekem illik kommentálni az eseményeket, szóval szoptatások alatt nem lehet ám csak úgy merengeni az élet dolgain.
Amire gyakorta mutogat még, az a mesekönyv repertoárunk, nagyon szeret könyveket nézegetni, mesét hallgatni, Anna és Peti után most Boribon a favorit. Én szeretek mesét olvasni, ő szereti hallgatni, jó kis páros vagyunk mi :-).

Baba a kocsiban






2008. szeptember 5., péntek

Tesók


Nem lehet elég korán kezdeni

Zorkát ma bevezettem a konyhaművészetbe. Együtt sütöttük a palacsintát. Kislány ugyanis egyébként nem hajlandó megkímélni szívszaggató sírásától, csak ha kézben tartogatom, illetve ha a hordozókendőben időzhet. Úgyhogy mi, lányok hordozókendőben főztünk, és vártuk haza ebéddel a fiúkat. Úgy a 25. palacsinta tájékán aztán megunta a főzőcskézést, biztosan túl monoton volt neki a tevékenység, mert akkor álomba szenderült. Ezért a töltelék készítésének fortélyait legközebb tanulja meg. Végülis első főzőleckének ennyi is elég.

Zorka bent és kint



A 40. és a 42. héten...

2008. szeptember 4., csütörtök

Kéthetes Zorka



A kéthetes 'évforduló' alkalmából megajándékoztuk egy budapesti kirándulással, a kis hálátlan meg egész úton még csak a szemét se nyitotta ki :-).

2008. szeptember 3., szerda

Nagyfiú reggelizik :-)

Zorka, és az ő ujja

... mármint a hüvelyk. Szóval időnként már rátalál a kislányka a hüvelykujjára, ami igen örvendetes egy ekkora szopiigénnyel rendelkező nőszemélynél. Az ujjszopás már Daninál is bejött, mondjuk ő már a szülőszobában az ujját csócsálta, Zorkánál kicsit később jelentkezik ez az igény, talán mert a kórházban tényleg egész nap ügyködhetett a tejhozam növelésén. Most azonban, amióta anyuka mennyiséget termel, nem lehet csak úgy hobbiból szopni, mert annak hányás-bukásos vége lesz. Úgyhogy nem bánnám, ha a szopinak a komfort részét a nagyujjára bízhatnám. (És ezzel mondjuk megszűnne az éjszakai vigyázállásban-alvásom, arra kell ugyanis ügyelnem, hogy nehogy három centiméternél távolabb kerüljön tőle a tejhely, és amikor éjszaka úgy tetszik neki, azonnal szájnál legyen...)

Szeptember 1.

A zorkatörténelem nagy napja, ekkor volt ugyanis először sétálni a tó körül. Egyelőre még csak apával együtt merészkedünk ki, két babakocsival, aztán majd gyűjtök bátorságot ahhoz is, hogy egyedül elinduljak velük, csak Dani még mindig nem fél a víztől, én viszont félek tőle, hogy az emberhalászatot a gyerekemen kéne élesben gyakorolnom...
Úgyhogy egyelőre nagy családi séták vannak, ami alapvetően jó dolog :-).

Hármasban

Ma délelőtt ismét hármasban múlattuk az időt.
Bár Zorka a délelőtt nagy részében aludt, úgyhogy Danival csomót játszottunk, azért a fiatalúrnak természetesen éppen akkor akadt velem valami sürgős dolga (ami miatt nekem azonnal át kellett volna mennem a másik szobába), amikor Zorkát szoptattam. Aztán amikor megpróbáltam megmagyarázni neki, hogy most nem tudok menni, csak később, akkor enyhébb hisztibe kezdett. A délutáni alvásidő közeledtével már amúgy is kimerülőben vannak a jóra használható energiái, úgyhogy jött a játékpakolás az ölembe, meg a most_azonnal_puszit_akarok_adni_a_Zorkának_miközben_kinyomom_a_szemét, aztán kivette a lábam alól a kissámlit, felrakta a dohányzóasztalra, és felállt rá. Ekkor kicsit nagyobb hangerőre kapcsoltam, és leparancsoltam onnan, amit ő azzal torolt meg, hogy a kissámlit jónéhányszor a dohányzóasztalhoz vágta. Na akkor ezen a ponton kénytelen voltam felállni, és a sámlit a szekrény tetejére száműzni. (A tevékenységsort kísérő verbális megnyilvánulásaim nem blogképesek :D)
Cseppet sem unalmas hétköznapok :-).

Buborékos anyatej

Nem kérdés, hogy mitől fájdogál leánygyermekünk hasa.
Azt a hanghatást ugyanis, amit ő evés közben a levegőnyeléssel produkál, egy kisebb zenekar is megirigyelhetné. Van abban sípolás, hörgés, nyögés, fulladozó köhögés (mondjuk inkább megfullad, de a cicit nem adja a szájából...), szörnyűség hallgatni, még szörnyűbb azonban érezni, ahogy a légbuborékok éppen lefelé veszik útjukat a kis pociba. Mert mohó a drágám. Akkor is, ha gyanítható, hogy nem áll az éhhalál szélén, mert mondjuk egy órája szopott utoljára.
Na mindegy, majdcsak megtanul kultúráltan táplálkozni, mindenesetre ezzel együtt nő, mint a gomba, ma volt itt a doktornéni-védőnéni páros másodszorra, úgyhogy volt méricskélés, és pillanatnyilag 4200 grammot nyom a lányka, ami nem kis teljesítmény, tekintve, hogy 8 nappal ezelőtt 3820 volt a bűvös szám, amivel a kórházból távoztunk.
Úgyhogy nincs baj, csak intenzíven sajnáljuk szegényt.

2008. szeptember 1., hétfő

Kisvakondot néz



Ez mostanában gyakrabban fordul elő, mint korábban, a szoptatások alatti megpróbáltatások ellen jó szernek bizonyult. Ma megkapta Dani a DVD-sorozat második részét is, hogy legyen egy kis változatosság a vakondban. Mondjuk beszélni nem fog előbb megtanulni tőle :-).

Jóllakottan


Pillanatnyilag is ebben a pózban a Hölgy, így tud az anyukája néhány képet közzétenni a blogon :-).

Pusziosztás


Zorka időnként azért csak-csak bekerül abba a pihenőszékbe, és ilyenkor Dani rögtön kezelésbe veszi. Tegnap, amikor egyik szobából a másikba próbáltam átvinni Zorkát a székben, természetesen Dani is segített: fogta a szék egyik fülét. A két szoba közti néhány métert 5 perc alatt tettük meg, mert Dani minden két lépés után le akarta tenni a szerkezetet, majd puszit nyomott Zorka arcára. Tombol a testvérszeretet :-).

Ölbebaba

Persze gondoltam én, hogy nem fog az úgy maradni, hogy Zorka csak eszik-alszik-jókislánykodik. Csak azt hittem, hogy egy pár nappal (esetleg héttel) később érkezik el az az idő, amikor nem akar aludni, egész nap kézben lenne, és babusgattatja magát. Egyébként a lányos rafináltság már most kiütközik: ha leteszem az ágyába/kanapéra/bármilyen vízszintes felületre hasfájást mímel, teli torokból ordít és húzogatja apró lábacskáit a pocijához, aztán amint felemelem, mintha elvágták volna - úgy látszik, a hasfájás emelés hatására múlik, de ez nekem azért kicsit gyanús...
A kendőzés sajnos most pár napig szünetel, anyuka lázas mellgyulladása miatt, bár a láz már úgy tűnik ma megkímél, de a fájdalom még maradt, úgyhogy most a hordozókendővel nem próbálkozunk.
Az éjjelek is hol ilyenek, hol olyanok, tegnap éjszaka csak másfél órát éberkedett, a tegnapelőttivel ellentétben, amikor másfél órát aludt.
Szerencsére Danit nem zavarja az éjszakai koncert, durmol, mintha mi se történne, komoly bajban lennénk, ha nem lenne ilyen kiváló alvókája.
Fiatalúr szívébe egyébként egyre inkább belopja magát Zorka, amikor ugyanis éhes, vagy nyugtalan, pont úgy liheg, mint Fickó kutya. És ugye a kutyával való bárminemű hasonlóság csak pozitív irányba lendítheti a kapcsolatukat.